12. Temető a csillagos ég alatt – Trumyan, Bali, Indonézia
A temetkezés az ember egyik legősibb szokása. Már a paleolit korban a föld alá temették a holtakat. Alig néhány nép van a világon, ahol a ez a szokás nem terjedt el. Az egyik ezek közül az agák törzse. Bali szigetének közepén élnek egy tó mellett. Falujukat is leginkább a tavon keresztül kis csónakokban lehet megközelíteni, mert a másik oldalon egy hatalmas vulkán zárja el a falut. Az agák a sziget őslakói a hindu többség előtt ők laktak itt, de ma már igen kevesen élnek. Halottaikat nem temetik a földbe. Egy bamján-fa alá teszik a testet, ami hitük szerint a lelket a mennybe vezeti. A bamján illata annyira erős, hogy még az oszlást is elnyomja.
11. A Hallgatás Tornyai – Jazd, Irán
A zoroasztriánusok hite szerint a föld megszentelt hely, oda halottat tenni nem szabad, mert a bomlás megszentségteleníti. Így a holtakat először magas helyekre, korábban sziklákra, később tornyokba temették, és megvárták míg a madarak lecsipegetik a húst a csontokról. Majd csak a tiszta fehér csontokat temették el a földbe. Azokat az épületeket, ahová a csontokat tették nevezték a Hallgatás Tornyainak. Ma már keveset látni belőlük, hiszen a zoroasztrianizmus nagyon kevés helyre szorult vissza. Iránban már csak Jazd városában van jelentős tűzimádó közösség.
10. Függő koporsók – Sagada, Luzon, Fülöp-szigetek
Nem a földbe temetik halottaikat az igorotok sem a Fülöp-szigeteken. A Cordillerákban Sagada falujába és környékén élő nép szintén a sziklákat részesíti előnyben. De ők a halottaikat már koporsóba helyezik. A kaporsót illik mindenkinek saját magának kivájnia. ha túl öreg, beteg a leendő halott, akkor családja segít. ha túl kicsire sikerül a koporsó – amit általában egy fából faragnak – akkor valahogy “beillesztik” a halottat, akár csontjait is összetörik. általában magzati pózban temetnek – korábban, az őskorban ez Európában is szokás volt. Hasonló függő koporsók vannak szokásban Kínában is bizonyos nemzetiségi területeken.
9. Gyilkos mezők – Cheung Ek, Kambodzsa
Phom penhtől, a fővárostól alig néhány kilométerre van az hely, ami 16 ezer ember testét rejt. Nem kívántak nekik emléket állítani, sőt, a halálukat el is szerették volna titkolni. Éjszaka hozták ki őket a Tuol Sleng börtönből, ahová a “rendszer ellenségeit” vitték a Vörös Khmerek, az S-21-es tábort összesen heten élték túl. Teljes családokat vittek el, akiket azzal vádoltak – alaptalanul – hogy együttműködtek az imperialistákkal, vagy a vietnamiakkal. A legritkább esetben pazaroltak rájuk golyót. Általában agyonverték őket, a gyerekeket fához csapták. A tömegsírok helyét ma is látni. Csontok, ruhafoszlányok látszanak, a vékony réteg föld behorpad, ahol szétfoszlott alatta az emberi hús. Ma már emlékhely, múzeum.
8. Toraja temetők, Tana Toraja, Sulawesi, Indonézia
Indonézia leglátványosabb temetői, és legkülönösebb temetkezési rítusai azért a torajákhoz köthetők. A koporsókat nagyobb sziklákba vagy természetes barlangokba temetik, a sziklafalakon pedig falifülkéket alakítanak ki, ahová a halottat megszemélyesítő, az ő ruháit viselő bábut (tau tau) helyezik el. Az elhunyt kisdedeket hatalmas élő fák törzsébe „temetik”, hogy lelkük tovább éljen a fában. Felettébb bizarr élményt jelent a temetkezési barlangok megtekintése: ezekben ugyanis a holtak csontjait sokszor mintha dekorációnak használnák, kirakva őket a sziklák kiszögelléseire.Nagyszabású halotti ünnepeket a számos bonyolult előkészület – meg a hozzá szükséges pénz összegyűjtése – miatt sokszor csak hónapokkal, esetleg évekkel a haláleset után rendezik meg – addig a halott a ház egy félreeső zugában „vár” A halotti ünnepséget, amelyen rengeteg meghívott jelenik meg (akár 2-300 ember is), egy külön e célra kialakított téren tartják. A téren a vendégek elhelyezésére szolgáló ideiglenes házakon kívül egy kétszintes építményt emelnek, melynek felső szintjére teszik a díszes koporsót, míg az alsó szinten az ünnepség ideje alatt a halott özvegye és gyerekei foglalnak helyet. A több napig tartó ünnepség fontos mozzanata az áldozati bivalyok levágása, majd a jelenlevők között a hús szertartásos szétosztása. Minél jómódúbb a család, annál több bivaly feláldozására kerül sor. A bivalyok szarvát később a család lakóházán helyezik el.
7. Császári sírok, Hué, Vietnam
Hué császári palotájától – amelyet a vietnami háború alatt szinte teljesen leromboltak – az Illatos folyón felfelé kell elindulni, hogy a harmonikus természeti környezetben meglássuk a 19. század vietnami császárainak túlburjánzóan díszített elképesztően pompás sírjait.
6. A Ming és Qing dinasztia sírja, Peking, Kína
Minden pekingi kirándulás második számú látványossága – a Nagy Fal patalingi szakasza előtt – a Ming és Qing dinasztia sírjainak megtekintése. Egykor drága kincsekkel voltak teli, hatalmas nefrit és jade szobrokkal voltak díszesek – ma már inkább csak impozáns méreteikkel nyűgözik le a látogatót, hiszen nagy részüket teljesen kifosztották a köztársaság első zavaros éveiben. Miután trónra lépett Nankingban, Yongle császár ott nem érezte magát biztonságban, ezért átköltöztette a fővárost Pekingbe. Ezután egy sírtelep helyének kiválasztásával bízta meg beosztottait. Végül úgy döntöttek, hogy Peking északnyugati környékén egy olyan festői szépségű helyen létesítik a sírtelepeket, amelyet könnyen lehetett védeni, de nehéz volt bevenni.
5. Koguryo sírok, KNDK
Az Észak-Koreában emelkedő több mint 1500 éves sírdombok háborúk, királyok és a Mandzsúriától a mai Dél-Koreáig terjedő birodalom, a Koguryo királyság emlékét őrzik. A mai kommunista észak-koreaiak úgy tartják, hogy a Koguryo királyságból származnak. Szemükben ez egy harcos, erős katonasággal rendelkező birodalom volt, ami saját maga meg tudta oldani problémáit. Így lehet, hogy míg minden pusztul a remetekirályságban, és a régi korszakok semmilyen emlékét nem őrzik meg a Koguryo sírok festményire nagyon is vigyáznak.
4. Ghátok , Varanaszi, India
A hinduk nem temetkeznek – holtaikat elégetik, és a szent Gangesz folyóba szórják a hamvakat. A legszentebb hely erre Varanaszi városa. Évente több tízezren zarándokolnak ide meghalni és nem félnek a haláltól, sőt igazából várják azt. Az idősek szerint ez a legnagyobb áldás, ami érheti őket. A óváros zegzugos utcái a Gangeszhez vezetnek ki. Szinte mindig látni egy-egy gyászmenetet, halotti máglyát. Akiket baleset ért, nagyon fiatalon vagy gyerekként hunytak el, azokat nem égetik, hanem egy követ rájuk erősítve, bedobják őket a Gangesz vizébe, hogy az enyészet felbomlaszthassa testüket, így még ők újjá fognak születni, hiszen nem éltek eleget ahhoz, hogy kilépjenek a körforgásból.
3. Nintoku császár sírja – Oszaka, Japán
A világ legnagyobb sírdombja, bármilyen meglepő is, nem a gizai Nagy Pramis, hanem egy japán császár síremléke. Nintoku császárról nem sok mindent tudunk, a japán történészek is a “legendás” uralkodók közé sorolják. Az i.sz. 4-5 században élhetett. Sírdombja azonban ma is magasodik. Hossza 486 m, szélessége 305, magassága 33 m. A földet a követlen körülötte fekvő területről gyűjtötték hozzá, ez alakította ki a kulcslyukhoz hasonló építmény körül az árkot. Ma sűrű liget borítja a halmot. Különösen a magasból lenyűgöző látvány.
2. Agyaghadsereg az Első Császár Temetkezésénél – Xian, Kína
Kína Első Császára (Qin Shi Huangdi) a túlvilági élet bűöletében töltöte napjait. Minden áron tovább akart élni, mint ahogy ezt istenei neki kiszabták. A történetírók szerint még expedícióüt is küldött a legendás sizgetje, hogy megtalálják az örök élet forrását. Végül más ötlete volt. Teljes hadseregét, udvartartását magával akarta vinni túlvilágra. A szobrokat helyi földművesek kútásás során fedezték fel 1974 márciusában, négy méteres mélységben. A figurák magassága 184-197 centiméter között változik, attól függően, hogy milyen szerepet töltöttek be a hadseregben, a legmagasabbak a tábornokok. Az alakok között vannak katonák, parasztok, lovak, hivatalnokok, akrobaták, lány-szobrok, erőművészek és zenészek. A jelenlegi becslések szerint a 3 nagy egységre tagolódó árok- és gödörrendszerben körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér 520 lóval, illetve 150 lovas található – többségük még mindig a föld alatt van betemetve.
1. Tadzs Mahal – Agra, India
A világ legtöbbet fotózott épülete, India nemzeti szimbóluma egy síremlék. Igaz, a történet hozzá szívet melengető, az épület pedig csodálatos. A mindenki által ismert történet ugye arról szól, hogy a világ legszebbnek tartott épületét Sah Dzsahán nagymogul építtette, miután szeretett felesége Mumtaz Mahal meghalt, az örök házastársi szerelem szimbólumának. 1632-ben kezdték meg az építést, és 1648-ban készült el, tiszta fehér márványból. Kétségtelenül gyönyörű, és az bejárat előtt tolongó agresszív szuvenírárusok, és Agra egyébként lepusztult környezete sem tud levonni az élményből.A történet tulajdonképpen túl szép is hogy igaz legyen. a nagyhatalmú kényúr és a gyönyörű asszony, akik örök szerelemben tölti házaséletüket, majd az asszony halála után férje a világ legszebb épületét építi fel neki. Sokszor kezdték ki a történetet, legutóbb a neten. De úgy tűnik igaz.
