A kambodzsai Phnompenhben zajlott le a négy napos workshop, amelyen a szerencsétlen sorsú szexmunkások egy emberként kiabálták a már említett szavakat: “Büszkék vagyunk arra, hogy enni adunk a családunknak!” Az eseményen rengetegen részt vettek, és többen is nyíltan elmondták a helyi média képviselőinek, miért kellett ezt munkát választaniuk.
Az indiai Nirmala Gosh például azért keresi így a napi betevőt, mert a férje képtelen dolgozni. – 1995-ben betegedett meg a párom. Négy gyermekünk van, akikről gondoskodni kell, nem beszélve önmagunkról – mondta el a nő. – Szükség volt a pénzre, hogy a beteg férjem orvosi ellátását fizetni tudjuk, és hogy a gyerekek enni kapjanak – részletezte Nirmala, aki azt is hozátette, betegeskedő ura jó ideig nem tudta, hogy mivel keresi a kenyerét. – Sikerült titokban tartanom, pedig a párom egy kollégája szerezte a szexmunkát nekem. Azt hazudtam, hogy asszisztens vagyok – tette hozzá az asszony. – Ma már tudja az uram, és beletörődött. Kénytelen elfogadni, mert nincs más lehetőségünk a túlélésre – részletezte a nő, aki azt is hozátette, hiába is erőlködne, nem talál kiutat. – A munkaközvetítőben is azt mondták, ha nincs más lehetőség, marad a szexmunka!
Virak Horn, a fiatal kambodzsai meleg férfi szexmunkás – szintén a WNU tagja -, őszintén beszélt arról, hogyan került ilyen helyzetbe. – Kell a pénz, hogy a szüleimet eltarthassam, és az egyetemi tanulmányaimat fedezzem – jelentette ki Horn, aki egyébként egy egészségügyi szervezet projektkoordinátora, de az a pénz, amit ott keres – 40-50 dollár – semmire sem elég, ezért kénytelen night klubokban és kétes hírű bárokban árulni a testét.
A szexmunkások, annak ellenére, hogy büszkén vállalják amit tesznek – hiszen a családjukért dolgoznak -, tisztában vannak az iszonyatos egészségügyi kockázattal, amit vállalnak. Mégsem hagynak fel a szexmunkával, azt mondják, a szegénységet “kell megoldani”, és nem őket üldözni, ugyanis a hatóságok sem nézik jó szemmel a szexmunkát.
A Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet jelentése szerint a szexmunkások számos esetben vannak kitéve a rendőrség erőszakos fellépésének, nem ritkán börtönbe vetik őket. A szexmunkások azt is elmondták, hogy a rendőrség gyakran konkrét bizonyítékok nélkül léptek fel ellenük, s jogukban áll néhány naptól akár több hónapokig terjedő időre fogdába zárni őket. Azt is kifogásolták, hogy kényszerítették őket HIV-tesztek elvégzésére, illetve, hogy ennek eredményét harmadik félnek is kiadták.