Kínai konyha gyűjtőnéven emlegetik az országban honos gasztronómiai szokásokat, habár ez erős általánosítás, hiszen egységes kínai konyha nincsen. Az ország hatalmas területe és sokszínű nemzetiségi megoszlása okán érthető, hogy a szecsuáni konyha más, mint például a kantoni.
Ám azért a fő szénhidrátforrás mégiscsak elsősorban a tészta és a rizs, utóbbiból hozta össze néhány mesterszakács azt a gigantikus tál gőzölgő finomságot, amellyel száz ember is jóllakhatna.
Nanningban hagyományosan évente megrendezik egyébként az ételfesztivált, amelynek keretében többek között grillezett aligátort is bekebelezhetnek az arra vágyók, ám most nem erre fókuszáltak a séfek: a méret volt a lényeg! Az eredmény pedig igencsak látványos lett, a kisebbfajta medencének is beillő – 3 méter átmérőjű – tálban gőzölgő “kulináris élményhez” egyebek között 150 kiló rizst, 10 kiló disznóhúst és ugyancsak 10 kiló bambuszrügyet használtak fel.
És ha már a kínai konyhánál tartunk egyvalami azért mégiscsak egységes: az evőpálcika használata. Állítólag a pálcikák használatát Konfuciusz mester vezette be Kínában, akkor, amikor az országban heves harcok dúltak. A legenda szerint a nagy gondolkodó arra jutott: “az erőszakot száműzni kell az asztalról!” – így került le róla a szúró- és vágóeszköznek minősülő kés és villa.