India sosem ratifikálta az úgy nevezett atomsorompó egyezményt, amely elvben megakadályozta az atomfegyverek terjedését, és egyike lett az új nukleáris hatalmaknak. Ezért – elméletben – súlyos szankciók vártak volna Indiára is, hiszen, ellentétben például Iránnal, amelynek vezetése kitart amellett, hogy atomprogramja szigorúan polgári célokat szolgál, India kimondott célja volt az atomfegyver kifejlesztése. Az Egyesült Államok azonban nem szankcionált, még akkor sem, amikor India véghezvitte első kísérleti atomrobbantását. Sőt. 2008-ban, elsőként a világon, az Egyesült Államok Indiával írt alá együttműködési megállapodást az indiai polgári atomprogramban való amerikai részvételről. Akkor gyors előrelépésre számítottak, és arra, hogy a gesztusért cserébe India majd legalább három-négy atomreaktort vásárol az Egyesült Államoktól.
A gyors továbblépést azonban megakadályozta egy törvény, amelyet az indiai parlament fogadott el 2010-ben. E szerint nem csak a reaktorok üzemeltetői, hanem a gyártó cégek is anyagi felelősséggel tartoznak minden balesetért, ami az erőműben történik. Az üzemeltető Indiában egy állami cég, a NPCIL, az amerikai gyártók azonban magánvállalatok, amelyek nem akartak ekkora kockázatot vállalni.
A most bejelentett megállapodás az NPCIL és a Westinghouse Electric Ltd között jött létre, és egyelőre nem reaktorok szállításáról, csak tervezési és menedszemnt-együttműködséről szól, 15 millió dollár értékben, de így is hatalmas lépésnek számít. A két kormányfő pedig azt ígérte, igyekeznek megoldást találni a jogi krédésekre is.