“Nekünk csak ez van! Ha olcsón odaadjuk az ásványi kincseinket, akkor sosem kecmergünk ki a nyomorból!”- nyilatkozta Niger olajminisztere a New York Times tudósítójának. Afrika egyik legszegényebb országa még 2008-ban kötött szerződést a kínai CNPC olaj óriással. Akkor úgy tűnt mindenki megkapta azt amit akart: Niger diktátor-elnöke egy nagy olajfinomítót és egy csinos 300 millió dolláros bónuszt, a kínai olaj óriás pedig egy fel nem tárt nagy olajmezőt. Csakhogy nagyon hamar kiderült, hogy Nigernek nincs szüksége az olajfinomítóra, melyet ráadásul a kínaiak gondosan túlszámláztak. Az afrikai ország még mindig adós az építkezés költségeinek 40%-ával miközben a finomított olajra senkinek sincs szüksége! Nigériából ugyanis olcsó olajat csempésznek át a határon. Az olajfinomító kapacitása különben is a háromszorosa Niger fogyasztásának! Közben pedig a kétségbeejtő állapotokat jól mutatja: az olajminiszter hetedik emeleti irodájába gyalog kell felmenni, mert egyetlen lift sem működik!
A diktátor-elnököt már megbuktatták- épp a kínai bónusz volt az egyik fő ok- és az új kormány megkezdte a kínaiaknak adott kedvezmények visszavonását. Az olajkitermelés kínai mérnökei például kéthetente nyaralni járhattak a tengerpartra- a nigeri állam költségén! Ez most megszűnt. Az olajminiszter már féltucat alkalommal járt Pekingben, hogy elérje: az előnytelen szerződést változtassák meg Niger javára. Sikerült is elérnie, hogy az olajfinomító árát nem tíz, hanem 25 év alatt kell csak törleszteni és a kamat is kedvezőbb.
Niger még újonc e téren, hiszen az olajkitermelés csak két éve kezdődött meg. Csádban a CNPC olajkitermelését egyszerűen leállították mondván a kínaiak szennyezik a környezetet! Az olajat ugyanis a földbe vájt árkokba engedték, és onnan beszivárgott a talajba! Csádban 10 éve kezdték meg az olajkitermelést a kínaiak, de az ország még mindig alig profitál belőle!
Ugyanígy látják Gabonban is ahol visszavontak egy, a kínai Sinopec-nek kiadott koncessziót. Környezetvédelmi szabálytalanságokra hivatkoztak. Lehet, hogy csak több pénzt akarnak elérni, de mind a három koldusszegény afrikai állam rájött arra: a kínaiak kihasználják az erőfölényt, és így a megkötött szerződések egyértelműen nekik előnyösek. Gyakori a több százmillió dolláros bónusz, melynek csak kevesen tudnak ellenállni Afrikában. Csakhogy közben a gyorsan szaporodó népesség még mindig elképesztő nyomorban él, és a kínai befektetések a koldusszegény afrikai országoknak nem hoztak megfelelő bónuszt, legfeljebb csak a gyorsan változó vezetőknek.