Ő a modern Mongólia képviselőjeként lépett fel, ellenfelei inkább a múlt iránti nosztalgiát próbálták feléleszteni. A második legtöbb szavazatot szerzett jelölt valamikor a mongol birkózás egyik bajnoka volt, a Néppárt színeiben indult és a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását ígérte. Hasonló programmal lépett fel az ország történetének első női elnökjelöltje, egy orvosnő is, aki az egykor uralkodó mongol kommunista párt színeiben indult, de végül is harmatgyengén szerepelt. Tsakhija Elbegdorj a Demokrata Párt jelöltjeként, 2009-ben csak minimális különbséggel előzte meg az akkori államfőt, Nambar Enkhbayart, aki az 1990-ig korlátlan hatalommal bíró Mongol Népi Forradalmi Pártban kezdte karrierjét. A mostani választási kampányt azonban egy ulánbátori börtönből kísérhette csak figyelemmel, mert tavaly augusztusban korrupció miatt négy évre ítélték. A Demokrata Párt nem csak a modernizációs programnak, hanem a korrupció elleni fellépésének is köszönheti sikerét. Mongólia hallatlanul gazdag ásványi kincsekben, de ezt a potenciális gazdagságot csak nyugati technikával lehet kamatoztatni.
Nyugati kapcsolat
2009 óta a mongol kormány fontos szerződéseket kötött a brit-ausztrál Rio Tinto és a kanadai Turquoise Hill Resources bányaipari óriáscégekkel. És a kormány ígéretet tett arra, hogy Mongólia nagyobb részesedést kap a bevételekből, mint a korábbi beruházók idején, amikor csak néhány korrupt vezető járt igazán jól. A hárommilliós Mongóliában a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él, az átlagbér 200 dollár. Óriási az igény az igazságosabb jövedelem elosztásra. De ennek alapját, a jövedelmet elő kell teremteni. A most újraválasztott elnök első mandátuma során pedig szárnyalt a mongol gazdaság. 2011-ben 17, 2012-ben 15 százalékos volt a gazdasági növekedés. Ez főleg a bányászatnak köszönhető. Elbegdorj kampánya a mongol „bányanacionalizmus” jegyében zajlott. Vagyis a bevételekből nagyobb mongol részesedést ígért. Ezt nyomatékosítandó, három nappal a választás előtt leállították a Rio Tinto egyik rézszállítmányát. Az Oya Tolgoj bánya a világ egyik legnagyobb réz és arany lelőhelye. A Rio Tinto kanadai partnerével itt évi 450 ezer tonnás réz és 330 ezer unciás aranytermelésre számít. De feltárás alatt vannak más lelőhelyek is, és Mongólia az érc mellett hatalmas szénkészletekkel is rendelkezik. Amiből problémák is adódnak.
Valami bűzlik…
Ulánbátorban, a viharos gyorsasággal fejlődő fővárosban, ahol a lakosság egyharmada él, szénnel fűtenek. Ennek következtében nemzetközi felmérések szerint Ulánbátor a világ második leginkább szennyezett levegőjű nagyvárosa. Elbegdorj elnök e téren is radikális változásokat ígért. És ezeket be kell tartania, mert a Demokrata Párt fő választói bázisát a városlakók és főleg a városi fiatalok jelentik. A mongolok negyven százaléka még a végtelen pusztákon él és a hagyományos állattenyésztéssel foglalkozik. De ez is jövedelmező, hiszen a szomszédos Kína vevő a mongol húsra. Kína mellett Oroszország a második legnagyobb kereskedelmi partner. Mongólia hetven éven át gyakorlatilag egy „kihelyezett szovjet tagköztársaság” volt. Tényleges önállóságát 1992-ben nyerte el a most érvényes alkotmány elfogadásával.
Az orosz kapcsolat
Azóta viszonya Oroszországgal nem ellentmondásmentes. Lenin hatalmas bronzszobra egészen tavaly őszig uralta Ulánbátor egyik hatalmas terét. Aztán 2012 októberében meglehetősen dicstelen körülmények között távolították el. Árverésre bocsátották a szobrot, 280 dolláros kikiáltási árral. Ulánbátor polgármestere pedig a szobordöntéskor, nemes egyszerűséggel „gyilkosnak” nevezte Lenint, akit hét évtizeden át „a népek nagy tanítójaként” emlegettek Mongóliában. Tsakhija Elbegdorj most egy másik szobornál, Dzsingisz kán emlékművénél ünnepelte győzelmét. Itt ígérte meg lelkes híveinek, hogy Mongóliát demokratikus, szabad és újra nagy országgá teszi. Elbegdorj tehát ügyesen ötvözi a fejlődés és a gazdagodás iránti vágyat némi nacionalizmussal. Dzsingisz kán hatalmas birodalmának újrateremtéséről persze nincs szó, de minden politikai vonulatnak kellenek a stabil történelmi vonatkozási pontok, és a modernizálódó Mongóliában az egyik ilyen a Dzsingisz kán féle örökség.
A Szovjetuniótól a Harvardig
Tsakhija Elbegdorj egyébként politikusként még fiatal, mindössze ötven esztendős. Tanulmányait még szovjet oktatási intézményekben kezdte, de aztán Amerikában, a Harvard Egyetemen fejezte be. Eredeti szakmája szerint egyébként újságíró. Voltak hasonló ambíciói elődjének is. A mongol kommunista pártban felnőtt Nambar Enkhbayarnak volt egy saját tv csatornája. Végül ebbe bukott bele: a buddhista kolostoroknak szánt korszerű technikai eszközöket, amelyek külföldi adományként érkeztek, a saját vállalkozásába térítette el. Ez volt az egyik fő vádpont, ami miatt tavaly négy évre ítélték. Letartóztatása elképesztően kalandos körülmények között, kommandós akció keretében zajlott. Amelyről hogy-hogy nem szinte élőben számolt be az állami tv véletlenül épp arra járó stábja. Aztán Enkhbayar perét is élőben közvetítette a televízió. Vagyis az új mongol vezetést sem kell félteni, ők is tisztában vannak a tömegkommunikáció jelentőségével és szakmai trükkjeivel is. De most az elnök újabb négy éves felhatalmazást kapott az eddigi politika folytatására. De nem dőlhet hátra, mert a mongol választók igényei is nőnek, és ami tegnap vagy ma még elég volt a sikerhez, holnap már bukáshoz vezethet.
