Az ausztrál álláspont szerint ugyanis Japán valójában kereskedelmi célú bálnavadászatot folytat, amelynek nem sok köze van a tudományos kutatáshoz. 1986 óta tilos a bálnavadászat, de Japán „derogációt” vagyis felmentést kapott a tilalom alól. Tokió azzal érvelt, hogy bizonyos számú bálnát évente muszáj elejteni ahhoz, hogy feltérképezzék az élőhelyeket és biztosítani tudják a különböző bálnafajok hosszú távú fennmaradásának feltételeit. Japán engedélyt kapott évi 1000 bálna elejtésére tudományos kutatási célból. Csakhogy a természetvédők szerint a tudományos kutató munka csak ürügy, valójában a húsért vadásszák a tengeri emlősöket.
Ezt egyébként magánbeszélgetésekben sokszor a japán politikusok is elismerik mondván, az ő kultúrájuk szerves része a bálnavadászat és ehhez a tradícióhoz ragaszkodnak. És szeretik a bálna húsát. Ausztrália szerint a japán bálnavadászat a veszélybe sodorja a fajfenntartást. A per első szakaszában az ausztrál álláspontot alátámasztó szakértők, biológusok, jogászok fejtik ki véleményüket.
A második fázisban Japán terjeszti elő érveit. Ezután a bíróság hosszasan mérlegeli az elhangzottakat és a beadott írott dokumentumokat, az ítélethirdetés csak hónapok múlva várható. A hágai ítélet elvben kötelező, de a testület többnyire salamoni döntéseket hoz. Részben az egyik, részben a másik félnek ad igazat, majd felkéri őket, hogy kétoldalú tárgyalásokon tisztázzák nézeteltéréseiket. Most is valami ilyesmi várható.