Járműveiket ügyesen álcázták, a nemzetközi erők (ISAF) szokásos felirataival látták el. És ugyanolyan antennák emelkedtek ki a terepjárókból, mint a NATO által használt kocsikból. És szereztek egyenruhákat is. Így aztán viszonylag zavartalanul jutottak át a kabuli belvárost övező biztonsági gyűrű első ellenőrző pontján. De aztán mégiscsak gyanússá vált a konvoj, amely az elnöki palota, a védelmi minisztérium és a CIA ott működő helyi központja felé tartott, szokatlanul nagy sebességgel. Az őrök tüzet nyitottak. A lövöldözés másfél órán át tartott, végül sikerült a járműveket felrobbantani, a támadók közül pedig négyet megölni.
Az afgán biztonsági erők vesztesége három fő. Valójában ennek a támadásnak is szimbolikus jelentősége volt, mint az összes korábbi Kabulban végrehajtott akciónak. Azt volt hivatva jelezni, hogy a tálibok bármikor, bárhol még a legjobban őrzött kormányzati negyedben is megjelenhetnek. Kandaharban is végrehajtottak egy merényletet, de ez a robbantás alaposan célt tévesztett: nyolc nőt egy gyereket ölt meg a rosszul időzített, út menti bomba. Egyelőre tehát semmi jele a belső enyhülésnek Afganisztánban.
Pedig Katarban épp azzal a céllal nyitották meg a tálib képviseletet, hogy majd ott tárgyaljanak a békésebb jövőről az afganisztáni konfliktus főszereplői. De egyelőre még a felek csak „az erő nyelvén beszélnek”.