A mianmari ellenzék vezetője egy hetet töltött Japánban. Ahol 1986-ban járt utoljára, mint a kiotói egyetem ösztöndíjas vendégkutatója. A Nobel-békedíjas politikus asszonyt nagyon tisztelik japánban, fogadta őt Shinzo Abe kormányfő is. Megbeszéléseik középpontjában a burmai beruházási lehetőségek álltak. Ezek kiaknázásához igencsak jó pozícióban vannak a burmai terepet már régóta jól ismerő nagy japán cégek. De a tokiói sajtót inkább a burmai változások árnyoldala érdekelte. Aung San Su Kyit elsősorban a buddhista burmai többség és a vallási, etnikai kisebbségek közötti konfliktusok érdekelték. Aung San Suu Kyi Tokióban is diplomatikus volt: mindenfajta erőszakot elítélt, kezdeményezze azt bárki is. Aztán azt is mondta, hogy a különböző etnikai és vallási gyökerű közösségeknek meg kell tanulniuk együtt élni. Az ellenzék vezetőjét már saját hívei is bírálják. Ugyanis semmitmondóan semleges az etnikai, vallási konfliktusok ügyében. Ezek legfőbb jellemzője ugyanis az, hogy mindig a kisebbségiek húzzák a rövidebbet és a szélsőséges buddhista csoportok diadalmaskodnak, gyakran a hadsereg és a rendőrség támogatását élvezve, vagy legalábbis passzivitását kihasználva. A legutóbbi Meiktila városában kirobbant muzulmán-buddhista összecsapásokban is főként muzulmánok haltak meg, az ő üzleteiket, lakóházaikat gyújtották fel és több mint 10 ezer muzulmán kényszerült menekülésre. Aung San Suu Kyi azonban senkit nem ítél el kategorikusan, holott ha valakinek, neki megvan a morális tekintélye az egyértelműbb fellépésre. De most már ő is egy politikus a sok közül és választásokra készül. Ezért óvakodik attól, hogy a legkisebb mértékben is sértse az erősen nacionalista, sőt olykor idegengyűlöletre is hajlamos többségi burmaiak érzelmeit. (BBC)