Mi az ultraagresszív észak-koreai retorika titka?

A francia rádió dél-koreai tudósítója vetette fel, bár nyilván nem ő egyedül a világon, hogy a fenyegető hangvételű phenjani nyilatkozatok nincsenek arányban Észak-Korea valós katonai potenciáljával. Abban tényleg van realitás, hogy az északi hadvezetés a tengeri határvonal közelében fekvő dél-koreai szigeteket fenyegeti. 2010-ben az északi nehéztüzérség lőtte már egyszer e szigeteket. De az Egyesült Államok elleni atomcsapás már népmesei kategória. A szakértők szerint a phenjani politikai vezérkar üzenete sokszor inkább a hazai propaganda céljait szolgálják. Krízishelyzet érzetét keltik, amikor talán háttérbe szorulnak a napi megélhetési gondok. Ezen túl ez a szinte már „éles szituáció” jó alkalom a Kim Dzsong Un körüli mítoszteremtésre. A Kim dinasztia harmadik képviselője szinte ismeretlenül és nagyon fiatalon lett az ország teljhatalmú vezetője. Most esik át a „tűzkeresztségen”, és ha sikerül határozott vezérnek mutatkoznia, megszilárdíthatja pozícióját, amely talán nem volt annyira biztos, mint ahogy az kívülről látszott. És ennek a forgatókönyvnek van egy praktikus célja is: ha Észak-Korea a feszültség végletes kiélezése után, hirtelen „nagylelkűnek mutatkozik”, például bejelenti, hogy hajlandó végre stabil békeegyezményt kötni déli szomszédjával, ezért az „engedményért” magasabb árat kérhet. Például a szankciók enyhítését és rendszeres élelmiszersegélyt, amelyre előbb-utóbb ismét szüksége lesz, hiszen a rendszer képtelen biztosítani a lakosság alapellátását. A francia rádió szöuli tudósítója tehát azon szakértőkkel ért egyet, akik szerint a phenjani retorika csak látszólag ésszerűtlen, mert nagyon is kézzel fogható célokat szolgál. (RFI)