A résztvevők fele EU-országból, másik fele további partnerországokból, például Izraelből, Palesztinából, Törökországból és Grúziából érkezett. A március 19-25-ig tartó vendéglátás keretében a résztvevők játékokban és versenyeken, bakui városnézésben vehettek részt, láthatták a vidéki Azerbajdzsán egyes részeit, továbbá izgalmas meglepetéseket, sok kulturális tapasztalatot, multinacionális társaságot, nemzeti ételek megismerését és őrült bulikat ígértek a szervezők.
A vendégeket Azerbajdzsán egyik legfontosabb ünnepére, a Norúz fesztiválra hívták. Iránban, Afganisztánban, Indiában, Pakisztánban, Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban, Törökországban, közel 300 millió ember, közel 7000 éve ünnepli a Noruzt, ami március 21-én van, de egy hetes rendezvénysorozat épül rá. A meghívottak a fesztiválon utcai tüzeket ugorhattak át, utcákon rohanhattak keresztül, ajándékokat gyűjthettek bekopogtatva a lakások ajtaján. Elbűvölő szokás a tábortüzek gyújtása, melyek meghitt hangulatot varázsolnak városszerte. A helyiek előszeretettel ugrálnak át ezeken.
Vigóczki Máté az azeri magyar ifjúsági egyesület (Azerbaijani Hungarian Youth Union) alapítója. Elmondta, hogy a kormány célja az ország népszerűsítése volt. Látták Bakut, ahol az ősi hagyományokat, hangulatot és a modern fejlődés ötvözetét tapasztalhatták meg. Nagyon gazdag főváros, és döbbenetesen fejlődik, rengeteg új épület épül itt. Jellemző Bakura, hogy az emberek nagyon odafigyelnek a környezetükre, nincsenek graffitik a házakon, sőt, még hajléktalanokat sem lehet látni. Azonban a nyomornegyedeket képmutató módon sokszor fallal veszik körül, hogy ne látsszon a szegénység. Kettős arcú az ország, még látszanak a korábbi szegénység jelei, azonban intenzíven fejlődik, ami leginkább a fővárosban tapasztalható, ott is, mind a világ legtöbb országában, nagyon nagy különbségek vannak az egyes társadalmi csoportok között. A főváros sivatagos részen fekszik, bár nagyon szeles, nem a sivatagi időjárás jellemzi.
A vidéki Azerbajdzsán egyes részeit is megismerték a vendégek, elvitték őket Gobustanba, amely természetvédelmi terület, a világörökség része. A vidéki tájat az olajfúró kutak látványa tagolja. Máté szerint a természeti környezet a legszebb a Kaukázus környékén, ahol erdős, hegyes táj örvendezteti meg a vándort. Az emberek kedvesek, segítőkészek, örülnek a külföldieknek. Shaki városát itt látták északon, a határ közelében. A 40-50 éves korosztály oroszul beszél, a fiatalok vagy sehogy, vagy angolul, de az angollal általában jól boldogultak a vendégek. Jellemző az azerbajdzsániakra, hogy sok bárányhúst esznek, különösen a NOVRUZ idején.
Máté tapasztalatai szerint a szervezés jó volt. A magyarokat nagy lelkesedéssel fogadták, mind az öt jelentkező részt vehetett a programban, míg a 200 grúz jelentkezőből szintén öten utazhattak. A meghívottak 20-30 évesek voltak, meglehetősen nyitottak, jól elvegyültek a különféle nemzetek egymás között, jó hangulatú bulikban vettek részt. A szervezők igyekeztek bevonni vendégeiket a programokba, de nem erőszakosan tették, aki például nem akart múzeumokat nézni, városnézésre is indulhatott. Vigóczki Máté becsülte, hogy aktuálpolitikát nem vittek bele az országjárásba, sem a történelemről, sem a jelenlegi helyzetről nem volt szó. A hotelben az ellátás ötcsillagos volt, a nemzeti ételek megismerése mellett nagyon finom helyi borokat is ihattak. Azon az esten, amikor minden meghívottnak a saját országát kellet bemutatnia, Máté és a többi magyar a pálinkával, francia drazséval, sport szelettel jelent meg, sőt, magyar népdalra csárdást táncoltak. Összességében nagyon kellemes hangulatban, érdekes programok keretében ismerkedtek Azerbajdzsánban.
