Véres arany – bányakatasztrófa Tibetben

A színhely egy aranybánya, mintegy hetven kilométerre a tibeti közigazgatási központtól, Lhasszától. A kitermelési körzetben laktak a munkások, hevenyészett szálláshelyeken, és itt álmukban, péntek hajnalban érte őket a földcsuszamlás.  83 bányászt temetett maga alá a közeli hegyekből leomló 2 millió köbméternyi sár és kőtörmelék. Itt a legnagyobb kínai, aranybányászattal foglalkozó állami üzem folytatja a kitermelést. A szerencsétlenségről a kínai hivatalos állami hírügynökség számolt be. A jelentésből nem derül ki egyértelműen, hogy a betemetett munkások mind meghaltak-e, vagy még van remény túlélők megtalálására, de inkább az előbbi variáció a valószínű. Tibet zárt körzet a független újságíróknak, itt csak a hivatalos, az államilag ellenőrzött sajtó tevékenykedhet. De feltűnt a külvilágnak, hogy a katasztrófáról beszámoló első hír nagyon nagy késéssel jelent meg a szerencsétlenség időpontjához képest. Vagyis, mint a cenzúrázott sajtóban általában, volt egy kis „kivárás”. Hiszen a helyszín, Tibet miatt a téma kínos. Ezen a héten is volt két tibeti önégetés, a tiltakozás a végletes formáját azok a reményvesztett aktivisták választják, akik a tibeti nyelv, kultúra és a buddhista vallási tradíció megőrzéséért harcolnak. Szerintük a már hatvan éve tartó kínai uralom Tibet önazonosságának megőrzését vészesen fenyegeti. Peking viszont modernizációról, az elmaradott vidék gazdasági fellendítéséről beszél és minden tiltakozást szeparatista tevékenységnek minősít. Egyébként a földcsuszamlás áldozatainak túlnyomó többsége kínai és csak alig van közöttük helyi, tibeti őshonos lakos. Ez az arány is jelzi, hogy a jövedelmező beruházásokban általában a kínaiak és nem a helyiek a haszonélvezők. Már kérdés, hogy nem várt katasztrófa esetén a kínaiak közül kerül ki a legtöbb áldozat is. (AP)