A Folkside-ban szemmel láthatóan minden helyet kapott, ami némileg népi, esetleg jazzy, és bőven akadtak a cigányzenéből és a gazdag balkáni örökségből merítő ritmusok is.
Both Miklós gitárjátéka nem fukarkodott a djangós roma jazz elemekkel, bár a klasszikus népi vonalról leginkább Lukács Miklós és cimbalma, valamint Novák Csaba a nagybőgőjével gondoskodott.
Mindkettőjük produkciója magával ragadó ütemet diktált, ami elmondható volt az egész együttesről is. Dés András például a djambétől a ceglédi kannáig mindent megszólaltatott, ami a keze ügyébe került, méghozzá nem is akár hogyan. Szokolay “Dongó” Balázs pedig ezúttal is rászolgált becenevére, és fújta, ahogy csak a csövön kifért.
Az biztos, hogy Both Miklóst a színpadra termett – és nem csak azért, mert kötéltáncost megszégyenítő mozdulatokkal lavírozott a hangszerek és kábelek rengetegében, vagy mert nem éppen elhanyagolható módon bűvölte a húrokat, hanem azért mert kellemesen egzaltált mozdulatai és fanyar humorral megtűzdelt mondókája pillanatok alatt belopta magát a közönség szívébe.
Both Miklós – aki egyébként az Magyar Ázsia Társaság tagja is – 2012-ben járt egyesületünkkel Kínában, ahol Csillik Dilara ASHU elnökkel magyar kulturmissziót vezettek.
Ha a kákán is csomót keresne az ember a Fonóban, akkor szinte biztos, hogy a hangosítás miatt biggyesztené le szomorúan a száját, ugyanis a gitárt, a cimbalmot vagy a bőgőt nem egyszer sokkal inkább csak látta a kedves közönség, sem mint hallotta azokat. Ez persze senkit nem akadályozott meg abban, hogy egy jót barangoljon a hold folk oldalán.
A fotókat készítette: Bosnyák László
