Persze még ez a tempó is túl gyors. A tavalyi év utolsó hónapjában 7,18 százalékos volt az infláció, a novemberi 7,24-hez képest, tehát ha csak minimálisan is, de csökkent. És Indiában ezt a kicsit is meg kell becsülni, hiszen az infláció komoly politikai tényező is. A magas élelmiszer és üzemanyag árak a legszegényebb százmilliókat sújtják. Most talán elindult az árak lassú csökkenése. A jegybank vezérkara január utolsó napjaiban ül össze. Sokan azt remélik, hogy talán végre mérséklik az április óta változatlan és ugyancsak hét százalék fölötti alapkamatot. Mert a magas kamat a növekedést bénítja. Márpedig Indiában a harmadik negyedévben csak 5,3 százalékos GDP növekedést regisztráltak, ami önmagában akár szép eredménynek is tekinthető. De nem indiai mércével, és főleg nem a korábbi évek sokkal dinamikusabb bővüléséhez képest. A növekedés krónikus lassulása a másik „közellenség” Indiában. Az infláció féken tartása és a növekedés gyorsítása egymásnak ellentmondó döntéseket követel. Az indiai gazdasági és pénzügyi vezetés tehát nagyon keskeny ösvényen lépegetve tud csak egyensúlyt tartani az ellentétes szempontok között. (BBC)