Az ötvenes években, amikor Afganisztán még semleges országként, mindegyik nagyhatalommal együttműködött, a Helmand folyón, Kajak városa mellett amerikai segítséggel kezdtek egy vízi erőművet építeni. A projekt első fázisa elkészült, és a hetvenes évek elején kezdődött a bővítés, amelynek eredményeként igazi nagy erőművé válhatott volna a kajaki gát. De az évtized végén jött a szovjet megszállás, a hosszú háború, és a Kajak erőmű csak potenciális lehetőségeinek a töredékét tudta produkálni. És milyen a sors kegyetlen iróniája, 2001-ben, amikor a terrorizmus elleni háború elkezdődött, az amerikaiak bombázták le az erőműből kiinduló elektromos hálózatot. Merthogy a dél-afganisztáni Helmand folyó völgye a tálibok egyik stabil hátországa volt. Aztán később, amikor előtérbe került az új Afganisztán gazdasági talpra állítása, újrakezdődtek a munkálatok a Helmand folyón. De csak lassan haladtak, a végső átadás egyre tovább csúszott. Most ott tartunk, hogy a USAID közreműködésével és anyagi segítségével épülő erőmű befejezési céldátuma 2015. Ha minden jól megy, onnantól kezdve több mint 300 ezer háztartás áramellátását és hatalmas mezőgazdasági területek öntözését biztosíthatja. De ehhez az kell, hogy a távozóban lévő amerikai katonai egységeket felváltó afgán biztonsági erők garantálni tudják az építkezés folytatását. A hatalmas betontömböket szállító kamionok ideális célpontot kínálhatnak a táliboknak. De az is lehet, hogy sikerül biztosítani a munka folytatását. Ha nagy Kajak gát elkészül, az erőmű áramot termel, és a környező mezőgazdasági területek öntöző vizet kapnak, akkor elmondható lesz, hogy az afganisztáni amerikai jelenlétnek van maradandó és a hétköznapokban is érzékelhető pozitív öröksége. De hogy ez így lesz-e, az még a jövő zenéje. Vagyis a Kajak erőmű léte vagy nem léte kicsit azt is jelzi majd, hogy működőképes lesz-e a nyugati segítséggel életre segített új Afganisztán. (AP)