Kína és Közép-Ázsia: bel-vagy külpolitika?

Kína „nyugati politikájában” az első számú régió Közép-Ázsia. Ez földrajzi szempontból evidens és a gazdasági megfontolásokból is nyilvánvaló, hogy az olajban, földgázban gazdag exszovjet köztársaságokkal érdemes jó kapcsolatokat ápolni. Ennek egyik konkrét jele a Türkemnisztánt Kínával összekötő földgázvezeték projekt vagy a tadzsikisztáni közúti fejlesztéshez, autópályák és alagutak építéséhez való kínai hozzájárulás. És akkor ott vannak még az alacsony kamatozású kínai hitelek, amelyek igencsak nagylelkű „ajándékok” a mai nehéz világgazdasági feltételek között. De van egy sokkal összetettebb politikai szempont is Peking közép-ázsiai politikája mögött. Ez Xinjiang. Vagyis a „birodalom” nyugati végén lévő tartomány, ahol a muzulmán és türkmén etnikai gyökerű ujgur őslakosság komoly politikai problémák forrása. A tartományba évtizedek óta települnek be a kínaiak, miközben az őslakosok kulturális és vallási identitásukat féltik. Az instabilitás leginkább abból fakad, hogy iszlám szélsőségesek is vannak az ujgur mozgalomban. Akik például terrorista módszereket alkalmazva gépeltérítéssel is megpróbálkoztak. Az ilyen eseményeket Peking arra használja fel, hogy minden ujgur autonóm törekvést, szeparatista, terrorista célként aposztrofáljon. Hosszútávon persze el kell dönteni: ha Kína olajat és gázt akar importálni a közép-ázsiai exszovjet köztársaságokból, akkor azért az ujgur problémát is jó lenne muzulmán szempontból is elfogadhatóan rendezni. Tehát a bel- és külpolitika, a gazdasági és az energia ellátási szempontok markánsan egybe futnak Kína Közép-Ázsia politikájában. Mindenkinek az lenne a megnyugtató, ha az egymásnak sokszor ellentmondó érdekeket a racionalitás és az önmérséklet alapján kezelné a térség vitathatatlanul legnagyobb hatalma: Kína. (Eurasianet)