A világ egyik legzárkózottabb államában jelenleg két hitelkártya kibocsátó intézmény működik: az egyik a Korjó Bank, amely részben kínai állami tulajdonban van, a másik pedig az Észak-Koreai Külkereskedelmi Bank, amely tavaly óta az egyre népszerűbb Narae kártya kibocsátója. A legtöbb hotelben, taxiban, boltban (magától értetődően ezek zömében a fővárosnak a külföldiek által sűrűn látogatott részein találhatóak) már lehet velük fizetni. A hitelkártyák használatához azonban elengedhetetlen a keményvalutában történő előre fizetés, mivel a továbbra is jelentős mértékben készpénzhez kötött ország csak így tud külföldi pénzt felszívni.
Mialatt az ország legnagyobb részében krónikus élelmiszerhiány tapasztalható, Phenjanban egyre nagyobb az ételválaszték, ami diverzifikálja a vásárlási lehetőségeket. Ezzel a rezsim a felső osztály támogatását szeretné megnyerni magának. Az élelmiszerboltok polcain most már a korábban ritkán és csak körülményesen beszerezhető banán és ananász is megtalálható. Gazdasági elemzők szerint a hitelkártyák növekvő terjedése az állami intézményekben és gyárakban dolgozó középosztály létrejöttéhez vezetnek. Az idő múlásávall ez a társadalmi réteg egyre több információhoz jut a kínai és dél-koreai jólétről, ezáltal egyre tudatosabban és határozottabban jelzi fogyasztási igényeit, továbbá mind fontosabb helyet követel magának a köztudatban. Szakértők szerint a rezsim a hitelkártyák hétköznapi fizetőeszközzé válásával próbálja kordában tartani az inflációt és ezzel szeretné elérni a külföldi befektetések megvalósulását is belföldön. A Kommunista Párt által kiadott kommünikében az szerepel, hogy az elektronikus kártyák jelentős hatással vannak a nemzetgazdaság fejlődésére, továbbá elősegíti az emberek anyagi és kulturális életének javulását is.
Szkeptikusok azonban azon aggodalmuknak adtak hangot, hogy ezek a modernizációs intézkedések csupán a fővárosban lesznek továbbra is érezhetőek, ami viszont hatalmas vagyoni különbséget eredményezhet Phenjan és az ország többi területe között.
