A GCC tagállamok túlságosan érzékenyek az olajár változására

Közismert, hogy az Öböl menti monarchiák a vagyonukat és a modernizációjukat az energiahordozók, elsősorban a kőolaj, eladásából származó bevételeknek köszönhetik. Ugyanakkor egyben a túlzott kőolajexport jelenti a legnagyobb gyengeségüket is, hisz a gazdaságuk különösen érzékenyek az olaj világpiaci árának változására, vagy a csökkenő kitermelésre. Egy nemrég készült tanulmány rámutatott arra, hogy e téren mely országok a leginkább sebezhetőek a régióban. 

Az Öböl menti országoknak fel kell hagyni a túlzott energiahordozó importtal és diverzifikálni kellene az export áruszerkezetét. Ha hirtelen jelentősen drágulni kezdene az az olaj, vagy éppen valami miatt csökkenne a szénhidrogén kitermelése, az nagyon súlyosan érintené az államok gazdaságát. Ez középtávon akár a gazdasági és pénzügyi mutatók megromlását is jelentheti.” – olvasható a Standard & Poor’s a legújabb elemzésében.

A tanulmány külön-külön elemezte az Öböl Menti Együttműködés Tanács (GCC) tagállamait. A GCC teljes exportjának a háromnegyedét a szénhidrogén export teszi ki, ami az együttes GDP-jük 46 százalékát jelenti. Arra a megállapításra jutottak az elemzők, hogy a legjobb helyzetben az Egyesült Arab Emírségek van, mivel az ő exportja a legdiverzifikáltabb, de ugyanakkor ő függ a leginkább az energiahordozók importjától. A kőolaj aránya az exportban az Emírségeknél csökkent a leginkább: 2001 óta már 15 százalékkal, s helyette inkább a befektetésekre koncentrált, valamint a turizmus és a vendéglátói szektorra. 

A kevésbé sebezhetők közé tartozik Katar is, annak ellenére, hogy a földgáz és a cseppfolyós földgáz (LNG) eladásából származó bevételek teszik ki a teljes export majdnem 90%-át. „ Kétségtelen, hogy Katar a földgázra van ráállva, de kevésbé függ a kőolajtól. A katari olajár stabil, jelentős tartalékokat halmozott fel magának.” 

Az olajár változására a legérzékenyebbek pedig Bahrein, Kuvait és Omán. Bahreinben 18 dollárral drágábbnak kellene lennie az olajnak, mint amennyi jelenleg, hogy egyensúlyba lehessen hozni az éves állami költségvetést. Omán pedig túl gyakran változtatja az olaj árát. Jelenleg a teljes kivitel 66 százalékát teszi ki a szénhidrogén, de az is igaz, hogy még 2001-ben a szultánság kőolajexportja a teljes kivitel kétharmadát jelentette.

Azonban mind közül Kuvaitban legrosszabb a helyzet: gyakorlatilag a kőolajexport uralja a GDP-t és a exportot, ebből származik a bevételek majdnem 85 százaléka. A kuvaiti kormány pedig nem is nagyon hajlandó diverzifikálni az export áruszerkezetét, újabb és újabb kőolajkutakat létesítenek az országban, s itt a legalacsonyabb az olaj fedezeti ára is. 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez