A hatalmas teheráni bazárban sétálva biztosan elidőzünk valamelyik szőnyegárus üzletében, ha csak másért nem, a szívélyes invitálásért és a felkínált teáért már érdemes betérni. Iszfahánban pedig azon se lepődjünk meg, ha valaki magyarul hív be minket egy kis nézelődésre. Az üzletekben aztán számos szőnyeg közül választhatunk. Találhatunk kicsit és nagyot, finomat és durvát, régit és újat, egyszerűt vagy éppenséggel komplikáltat. A halomban sorakozó szőnyegek színükben és mintájukban egyaránt különböznek, ezáltal alkotva különleges kollázst a piac forgatagában.
Minden egyes szőnyeg különbözik a másiktól, s mértanilag egyik sem tökéletes, hiszen a muszlimok szerint olyat csak Allah lehet képes alkotni. A kézi szőttesek mindazonáltal hűen tükrözik készítőik származását. Így a nyugat-iráni lúrok sötétkék szőnyegein piros, barack, és szürke színű hatalmas hópelyheket láthatunk. A szintén nyugat-iráni bahtiáriak óriási stilizált virágokat és hajladozó ágakat ábrázolnak a szőnyegeiken. Ezzel szemben az észak-nyugati kurdok a vöröset a feketével, illetve az egészen mély sötétkékkel kombinálják precíz geometriai mintákban. Az ország délkeleti régiójában élő beludzsiak pedig a kietlen sivatagos vidék színeit, így a homokszínt és a barnát használják a szövéshez. S akkor még nem beszéltünk a bidzsari halvány virágokról, a naini kék bársonyról és bézsről, a tábrizi mély színekről, valamint a bonyolult iszfaháni mintákról, na meg persze magáról a számtalan szövési módról, csomózási technikáról, valamint a felhasznált alapanyagok sokféleségéről.
A száz és ezer féle szőnyeg valójában magát Iránt ábrázolja, mivel a perzsaszőnyegek szerteágazó motívumaihoz hasonlóan maga az ország is rendkívül összetett – nyelvileg, etnikailag és vallásilag egyaránt. A változatosság jellemző alapeleme Iránnak. Területileg és politikailag az ország legalább annyira multikulturális birodalom, mint amennyire nemzet. Irán sokfélesége lényegében földrajzi elhelyezkedésének köszönhető. A terület már az ókorban is egyfajta kapocsként funkcionált Kelet és Nyugat között, a későbbiekben pedig számtalanszor esett áldozatul idegen (arab, mongol, török) hódításoknak, így az évszázadok során egy etnikailag rendkívül színes társadalom alakult ki. Az asszimilálódás folyamata ugyan mindvégig napirenden volt, a kisebbségek mégis rendre menedéket találtak az iráni hegyekben és sivatagokban, ezáltal biztosítva saját nyelvük, vallásuk és életmódjuk megőrzését (illetve azok továbbvitelét) még a legviszontagságosabb időszakokban is. A földrajzi központ és a peremvidékek, a síita iszlám és a kisebbségi vallások, valamint a perzsát és a törzsi vagy idegen nyelvet beszélők közti szembenállás a történelmi és a jelenlegi konfliktusokban egyaránt szerepet játszott, illetve játszik.
A perzsák, akik úgymond „eredeti” irániaknak számítanak, fársziul beszélnek és a síita iszlám követői, a lakosságnak (majd 80 millió fő) csak közel 50 százalékát teszik ki napjainkban. Hivatalosan a perzsa nyelv és kultúra érvényesül, valójában azonban számos csoport beszéli a saját nyelvét és rendelkezik egyedi kultúrával az Iszlám Köztársaságon belül. Például a 12 millió főt számláló azeriek inkább törökül beszélnek, mint perzsául, a 6 milliós lélekszámú kurd kisebbség pedig önrendelkezési harcáról vált híressé. Az állami autoritást feszegetik a történelmi nomád törzsek is, amelyeknek életformáját ez idáig még senkinek sem sikerült megváltoztatni. Közel négyszáz ilyen törzs van, amelyek nem ritkán további altörzsekre oszlanak. A délkelet-iráni beludzsiak majd egymillióan, a Zagrosz hegység lábánál élő lúrok közel 700 ezren, a bahtiáriak pedig szintén egymillióan vannak, s alapvetően osztják a perzsa gyökereket. Ezzel szemben a Kaszpi-tenger partján élő türkmének (1.2 millió fő) az iszlám szunnita ágához tartoznak és a török nyelv egyik dialektusát beszélik, mint ahogyan a közép-iráni kaskájok is, akik azonban mellőznek mindenféle vallásosságot.
Az iráni emberi mozaik részeként meg kell említeni még az Irakkal határos déli területeken élő félmillió arabot is, akik az országban egyedüliként beszélik a szent Korán eredeti nyelvét. Az etnikai és nyelvi sokszínűség hátterében pedig, ha halványan is, de vallási törésvonalak húzódnak meg. A határvidéken élő népek a szunniták, a keresztények és a zsidók, valamint Zoroaszter, illetve a Bahá’í hit követői mind részesei az iráni nemzetnek, még ha el is törpülnek a síita iszlám dominanciája (85 százalék) mellett. A Zoroasztrizmus az iszlám előtti Irán hivatalos vallása volt, s még napjainkban is meghatározó erővel bír (például Jázd környékén, Irán középső részén). A keresztény közösségek (keleti ortodoxok, protestánsok és örmény katolikusok) egyben etnikai kisebbségeknek is tekinthetők, mivel külön történelemmel, nyelvvel, irodalommal és zenével rendelkeznek. Az Iránban élő zsidóság pedig a legnagyobbnak számít a Közel-Keleten, közel 25 ezren élnek a mai Perzsiában (ironikus módon talán a legjobban integrálódva az iszlám-alapú társadalomba és kultúrába). A Bahá’í hit követőire azonban sok esetben még mindig úgy tekintenek, mint eretnekekre, akik a legnagyobb üldöztetést kénytelenek elszenvedni az iráni kisebbségek körében.
A nyelvek, etnikumok és vallások változatos keverékéből paradox módon egy erőteljes iráni identitás-tudat született meg, amelyet a kurdok kivételével valamennyi iráni népcsoport elfogad. A perzsák, az azeriek és a bahtiáriak, illetve az iszlám követői, a keresztények és a Zoroaszter-hívők mind-mind büszkék különleges perzsa birodalmi múltjukra, a társadalom sajátos felépítésére, a művészi alkotások kifejezésmódjára, az élet értelmét kutató filozofikus kérdések megválaszolására, valamint a világról alkotott egyéni nézőpontjaikra, amelyek így együttesen olyan iráni nacionalizmust eredményeztek, amely semmibe veszi a közös nyelv és vallás meglétén, vagyis a homogenitás szükségességén alapuló nézeteket. A szőnyeg-hasonlatnál maradva azt mondhatjuk, Irán igazi „rongyszőnyeg”, amennyiben a „perzsaszőnyegen” helyet kap az országban élő valamennyi népcsoport.
[A perzsa szőnyegekről sokféle dokumentumfilmet forgattak már, de talán a legszebb Elham Aszadi alkotása: The Poot: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=1aPPSIDr3Mc#!]