A városba elvetődött idegen meg csak ámul, hogy e másfél milliós kínai városban a népi kultúra, a népi életforma sokak számára mennyire magától értetődő.
Persze a kétezernégyszáz méter magasan fekvő Lijiang sok szempontból különleges hely. Különleges emberekkel, színekkel, szagokkal, hangulatokkal. Ritkásabb erre a levegő, mégsem fojtogató, lépten-nyomon újabb nemzetiség, mégsem zavaró. Faszerkezetes, skanzenszerű, ősi atmoszférájú, mégis mai élettől duzzadó, több mint nyolcszázéves múltra visszatekintő óvárosa 1986 óta a világörökség része. Nem beszélve annak környezetéről, a fenséges hegyvonulatokról, melyek között alászáll ide a géppel az ember, és a közelben magasodó, a Himalája keleti nyúlványának számító, örökké hó födte Youlong-hegységről, melynek legmagasabb csúcsa veri az 5600 métert. Északi oldalán pedig ott tátong a világ egyik legmélyebb völgye, a tizenhat kilométer hosszú Ugró Tigris szurdok.
Fotó: JBSZ
Lijiang ennek ellenére nem tartozik a legfőbb kínai turisztikai célpontok közé, legalábbis nemzetközi viszonylatban – Jünnan tartományban a külföldi kalandorok általában csak Dalí határáig vetődnek el. De talán éppen ebben rejlik e városnak és környékének a szépsége, elementáris ereje. Talán ettől maradhatott meg a mai napig ennyire élhetőnek és viszonylagosan érintetlennek.
A belföldi turizmus persze közel sem ilyen kegyes hozzá, októberben, a holdközép ünnepén kínaiak millió kelnek útra, mondhatni, bedugul az ország, túlcsordulnak az utak, a turisták sáskák módjára lepik el és amortizálják le ezt a látnivalókban gazdag vidéket. Lijiang kerekre koptatott kövekbe burkolt, bárokkal, kifőzdékkel, üzletekkel és vizekkel szegélyezett óvárosi utcáin ilyentájt megmozdulni sem könnyű, nemhogy haladni. Cserébe azonban összesűrűsödik tér és idő, néhány napra pár négyzetkilométerre egymás mellé sodródnak az ország különböző tartományaiból, sőt, a határokon túlról érkező emberek, népek, nemzetiségek. Thai, burmai és vietnami arctípusok váltakoznak mongollal, ujgurral, tibetivel, és e vérbeli multikulturális forgatagban érthető módon szívesen látott minden újabb idegen. Különösképp, ha európai. Mosolyognak, biccentgetnek, invitálnak mahjongozni, közös fotót kezdeményeznek. Meg persze minimum kétszeres áron kínálják a portékájukat.
A teljes cikket ezeken a linkeken olvashatják el:
http://www.jbsz.hu/muzsikusportrek/aktualis/1022-poerkoelt-a-teveklubban.html
http://nol.hu/kulfold/20121027-porkolt_a_teveklubban