“Nagyon meglepődtem, nem számítottam a Nobel díjra!”- mondta a kínai díjazott

  1955-ben született Konfuciusz szülőföldjén, Santung tartományban. Családja koldusszegény volt, gyakran éheztek. Apja szigorú és durva ember volt, aki nem nézte jó szemmel, hogy fia kedveli az olvasást. Ezért minden könyvet kitiltott a házából. A kisfiú így népmeséken, régi regéken illetve az öregek anekdotáin nőtt fel:”ez hatalmas kincs egy írónak. Ha valakinek más a mestersége, akkor nem megy ezzel sokra. De az én írásaim alapja ezekben a régi történetekben van. Ha klasszikus regényeken nőttem volna fel, akkor nem én lennék Mo Yan!”
   Az írót a kommunista párt és a hadsereg emelte ki a mélységes nyomorból, ezért mind a mai napig hálás mind a két szervezetnek. Jelenleg alelnöke a hivatalos írószövetségnek, és a hadseregnek is kádere. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy amnesztiát kérjen a másként gondolkodó Nobel békedíjas kínai ellenzékinek, aki évek óta börtönben van.
   “Pénteken nagyon meglepődtem, amikor hallottam, hogy én nyertem el a Nobel díjat. Természetesen boldog voltam, hiszen mégiscsak én kaptam a díjat. De meg is ijedtem: hogy fogom kezelni a nagy felhajtást? Mindenki engem figyel majd, észreveszik a hibáimat…”
   Kínában jelenleg alig kaphatóak Mo Yan művei, ugyanis a Nobel díj hallatán mindent elkapkodtak. Az író reálisan értékeli a sikert:” minden vissza fog térni a régi kerékvágásba, az emberek most nagyon érdeklődnek. Aztán lehet, hogy kiábrándulnak. Sokan azt hiszik, hogy aki Nobel díjat kap, az a világ legjobb írója, minden műve remekmű, aztán persze csalódnak. Most elkapkodják a könyveimet, de hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba!”- hangsúlyozta Kína Nobel díjas írója, aki szülőfalujában nyilatkozott a kínai állami televíziónak.