A felkelés és a harcok másfél éve kezdődtek Szíriában, Mohammed azonnal úgy érezte, mennie kell és segítenie kell a forradalmárokat.
– Szinte kéthetente utazom Aleppóba, Észak-Szíriába. Törökországon keresztül megyünk át a határon. Onnan viszünk élelmet, gyógyszert és néha fegyvereket, de tudod, ezt nem szeretném részletezni. Szóval ez az egyik utánpótlási útvonalunk. A kormányerők már elmenekültek az északi határról, ott már teljesen mi felügyeljük a határellenőrzést. Nem kell vízum, egyszerűen be lehet jutni Szíriában, már ha valaki oda akar menni
.
– Hogy áll most a felkelés, elegen vagytok? Az utca embere támogatja az elnök ellen folytatott harcokat?
– Persze, bár felmérésünk nincs, úgy látom, hogy a lakosság 80 %-a változást akar Szíriában. A jelenlegi vezetésnek mennie kell. Egyre többen csatlakoznak hozzánk, sőt, sokan a katonaságból is átállnak a mi oldalunkra. Pontos számot nem tudok mondani, de már több mint 60 ezren fogtunk fegyvert a jelenlegi diktatúra megdöntésére. Én is egy csoportot vezetek Aleppóban, hozzám 500 ember tartozik, de ennek a részleteit nem szeretném elárulni, hiszen nagyon keményen dolgozik ellenünk a szír titkosszolgálat, a Mukhabarat.
– Miket csinálnak, miről tudtok?
– Állíthatom, hogy a szír titkosszolgálat a világ egyik legkegyetlenebb szervezete. Egyik módszerük, hogy a szülőktől elrabolják a gyerekeket és később a szülőket is begyűjtik, majd a szemük láttára kínozzák a kicsiket. De ismerjük őket és a vezetőiket, ha néhányat elkapunk, ezeknek az embereknek nincs kegyelem.
– Milyen esélyeitek vannak a harcokban, hogy álltok fegyverekkel?
– Ez az egyik legnagyobb probléma. Csak kézi fegyvereink vannak, pisztolyok és AK géppisztolyok. Persze van néhány RPG-nk is, tudod ezek azok a vállról indítható rakéták. De a kormányerők tankokkal és vadászgépekkel bombáznak minket, ezért elég nehezen tudunk védekezni. Most szervezzük a fegyverutánpótlást, a török, az iraki és a libanoni határon keresztül, de erről nem szeretnék többet mondani.
– Szükségetek lenne-e, NATO vagy az ENSZ,a nemzetközi közösség katonai támogatására?
( Itt Mohamed egy pillanatra elmosolyodott, majd szomorúan nézett rám. )
– Ez hatalmas segítség lenne nekünk, hiszen nincsenek helikoptereink és vadászgépeink. De nem hiszem, nem hisszük, hogy az amerikaiak és a NATO beszállna ebbe a harcba. Nem vagyunk naivak, pontosan látjuk, hogy nekünk nincs annyi olajunk, mint Líbiának, ezért úgy gondolom, hogy – bár nagyon jól jönne a külföldi támogatás – mi nem fogunk ilyen segítséget kapni. Azt hiszem, magunkra maradtunk ebben a harcban. De nem adjuk fel, nagyon nehezen megy a területfoglalás, de ha kell, házról- házra szerezzük vissza az országunkat. Azt mondhatom, hogy jól állunk, egyre nagyobb területek vannak az ellenőrzésünk alatt.
– Vannak olyanok, akik az elnököt és a kormányerőket támogatják?
– Szíriában egyre kevesebben, ez nekünk jó hír. A rossz hír viszont az, hogy zsoldosokat bérelnek fel és hoznak Iránból, illetve a Hezbollah is küld katonákat a forradalom leverésére. De úgy gondolom, hogy napról- napra erősebbek vagyunk és el tudjuk zavarni nemsokára a jelenlegi vezetést.
– Hogy élnek az emberek, mi van azokkal, akik nem harcolnak?
– Egyre nehezebb az élet, főleg Kelet-Szíriában. Azokban a városokban, ahol harcok dúlnak, alig van áram és víz, az üzletek pedig zárva vannak. Átlagosan naponta két, három órára kapcsolják be az áramot és alig lehet már élelmet kapni, a pékségek is csak két- három naponta nyitnak ki egy-két órára. Ezért is van az, hogy tízezrek menükelnek például Törökországba. Most nagyon rossz a helyzet Szíriában. Azért is akartam elmondani ezeket, mert a szír állami tv csak a kormánypropagandát adja, és az ellenzéknek semmilyen lehetősége nincs, hogy megszólaljon, de mindannyian abba bízunk, hogy ez hamarosan megváltozik.
– Mi most a programod?
– A hétvégén megyek vissza, és gyógyszereket viszek Törökországból a bajtársaimnak, szervezzük az utánpótlást, de két hét múlva ismét jövök Budapestre, ha van kedved és érdekel, akkor is elmesélem majd, hogy hogy áll a harcunk. A következő célpontunk Damaszkusz, de erről majd két hét múlva…