A vasúti közlekedés Kínában régóta a hosszú távú közlekedés elsődleges eszköze, a piac termékeinek 30%-át vonaton szállítják, miközben évente mintegy 1,4 milliárd utas választja a közlekedés e módját. A közlekedési ágazaton belül való részesedésbeli csökkenése, a versenyképesség megtartása érdekében 1997-ben nagyszabású fejlesztések kezdődtek, melynek eredményeképpen az 56700 km hosszú vasúthálózatot 2011-re 91000 km-esre bővítették, melynek több mint 13000 km-es szakasza gyorsvasút közlekedésre alkalmas. Az óriási léptékeket jól mutatja, hogy további 15000 km áll építés alatt, s a tervek szerint 2015-re 25000 km hosszú gyorsvasút hálózza majd be az országot.
A gyorsvasútfejlesztéseknek köszönhetően számos munkahely jött létre, a szállítás, de elsősorban a közlekedés gyorsabbá vált, az új eszközök rendszerbe állításának köszönhetően pedig környezetkímélőbbé is vált a vasúti közlekedés, nem beszélve a turizmusra gyakorolt jótékony hatásokról. Nem lehet ugyan elhallgatni a negatív véleményeket sem, melyek végül egy sajnálatos balesetnek köszönhetően Kínában is felszínre kerültek: a 2011. július 23-án bekövetkezett balesetben két gyorsvasút összeütközött, a szerencsétlenség 40 halálos áldozattal járt.
A balesetet követően nem csupán leváltották a gyorsvasutak fejlesztéséért felelős politikust, hanem a korábban már megfogalmazott kritikákat, problematikus elemeket is elkezdték felülvizsgálni. Az árak ugyanis magasabbak voltak, melyet a vasúton utazó tömegek nem mindig tudtak megfizetni, ennek a következtében a kihasználtság bizonyos szakaszokon alacsonyabb volt, s több vidéki településen élők jelezték, hogy a normál vasutak megszűntetésével vagy ritkításával a gyorsvonatokra kényszerítették őket. Az illetékesek ideiglenes leállították a fejlesztéseket (mely tiltást azóta feloldottak, az általunk beutazott szakaszok mellett gőzerővel épültek a még gyorsabb közlekedésre alkalmas sínek), s felülvizsgálták a biztonsági előírásokat is. A vonatok sebességét is csökkentették valamelyest, egyrészt a biztonságosabb közlekedés érdekében, másrészt így a spórolásnak köszönhetően az árakat is mérsékelni tudták. Jinhuába 106 jüanért utaztunk 5 órát egy hagyományos vonaton, miközben a gyorsvonatra szóló jegyért mindösszesen 101 jüant kellett fizetnünk (körülbelül 3600 Ft), s a menetidő három óra alá csökkent.
Elsősorban Amerikából számos esetben érkeztek kritikák a náluk nem jellemző gyorsvasutakra, de már több napos tapasztalataink alapján a gyorsvasutak igenis kihasználtak, sőt, a telítettségüket látva a bővítésre is igény van olyan szakaszokon, ahol a követési távolság már 10 perc alá csökkent.
Hétfőn ismét gyorsvonatra ülünk, hogy 5 óra alatt tegyük meg a Pekingig tartó 1318 km-es távot, s terveink szerint, ha hétfői megbeszéléseink időben befejeződnek, egy képgalériában bemutatjuk az újonnan, a gyorsvasutaknak épített monumentális sanghaji HongQiao állomást.
(Visited 1 times, 1 visits today)