Az indiai állami tervbizottság szerint 2005 és 2010 között 37,2 százalékról harminc százalék alá csökkent az indiai mércével szegénynek tekinthetők aránya. Vagyis 360 millióan élnek még most a szegénységi küszöb alatt az 1,2 milliárdos lélekszámú Indiában. A tervbizottság szerint elsősorban a falvakban sikerült javítani az életkörülményeket és a jövedelmeket, a nagyvárosi nyomornegyedekben kevésbé. A hivatalos számok szerint vidéken 8 százalékkal nőtt az egy főre jutó jövedelem, a városokban csak 4,8 százalékkal. Persze ezekről az adatokról és a számítási módszerekről nagy viták folynak. Az indiai kormány szerint a napi 32 rúpiás, azaz 0,65 dolláros jövedelem a szegénységi küszöb. De az egyes régiók között óriási eltérések vannak. Az északi, észak-keleti részen lévő államokra jellemző leginkább a tömeges szegénység. A kormánytól független szervezetek szerint a hivatalos számok megbízhatatlanok, mert túl optimista becsléseken alapulnak. Egyes vélemények szerint a szegények aránya a hivatalos mutató kétszeresét is meghaladja. Nem volt túl derűlátó a Világbank sem, amely tavaly vizsgálta az indiai kormány fejlesztési programját. Ezt összességében alacsony hatásfokúnak értékelte, a rossz menedzselés, a korrupció, és a programot irányítók alulfizetettsége miatt. (BBC)