Hérodotosz leírása szerint Nagy Kürosz perzsa király legidősebb fia, II. Kambüszész (i. e. 529-522) egy hatalmas sereget küldött nyugat felé, hogy elpusztítsa a Szíva-oázisbeli Ámon-templomot, amely az ókori Egyiptom területén feküdt. Az 50 ezer, komolyan felfegyverzett harcosok indultak a misszióra, de Luxor után nyomuk veszett. A titokzatos sereg a múlt ködébe veszett, sok egyiptológus és ókori történész csupán legendának tartották ezt a történetet, mivel soha nem került elő semmiféle bizonyíték vagy lelet a katonák létezéséről.
Talán most megvan a válasz a kérdésre, legalábbis Olaf Kaper, a hollandiai Leiden Egyetem munkatársa, aki történetesen sohasem hitt ebben a legendában, így gondolja. Szerinte nem eltűnt a sereg, hanem óriási vereséget szenvedett.
“Kutatásaim szerint a hadsereg nem nyugat felé haladt a sivatagban, hanem a végső állomásuk valójában a Dakhla-oázis volt.” – jelentette ki a holland kutató, majd hozzátette: “ugyanis itt volt III. Petubasztisz egyiptomi lázadó vezér seregeinek fő központja.”
“Petubasztisz megtámadta a perzsákat, akik vereséget szenvedtek, a lázadó egyiptomi pedig az oázisból kiindulva kiterjeszthette uralmát Egyiptom nagy részére, ezt követően pedig a fővárosban, Memphiszben fáraóvá is választották.” – magyarázta. Véleménye szerint az, hogy II. Kambüszész seregének veresége titokban maradt, I. Dareiosz királynak köszönhető, aki a csata után két évvel véget vetett a vérengzésnek és elfojtotta az egyiptomiak függetlenedési törekvéseit. Egyszerűen a a természeti elemeknek titulálták a hatalmas vereséget.
Kaper az elmúlt tíz évet ásatással töltötte a Dakhla-oázisbeli Amheidában. Ez év elején megfejtett egy ősi templomon lévő feliratot, amely III. Petubasztisz címeit sorolta fel. “Ekkor minden darabka a helyére került. Az írás azt sugallta, hogy Egyiptom perzsa időszakának kezdetén ez a terület lehetett az ellenállók fellegvára, ezt követően pedig könnyű volt összerakni a teljes történetet.”