A kínai weboldalak tele vannak a két, Homszban meghalt nyugati újságíró fényképével. Marie Colvin és Remi Ochlik egy a túlerőt brutálisan alkalmazó rezsim áldozatai – vélik a liberális mentalitású kínai netezők. Hiszen, derül ki a szókimondó bejegyzéseikből, ilyesmi nálunk is bármikor megtörténhet. Épp a napokban jelezte a Kínai dolgozó külföldi tudósítók szövetsége, hogy három európai újságírót is bántalmaztak, miközben egy, a kormány számára nem kívánatos eseményről tudósítottak. Őket csak megverték a civil ruhás rendőrök. A kínai Twitteren bírálják Peking távolmaradását a tunéziai konferenciáról is. Mert ezzel Kína nem a semlegességét bizonyítja, ahogy azt a hivatalos közlemények sugallják, hanem valójában egy diktatúrát támogat. Február 4-én Oroszország és Kína vétója akadályozta meg, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy, a szíriai rezsimet elítélő és nemzetközi jogi érvénnyel is bíró határozatot hozzon. Ezzel világossá vált, hogy ez a két nagyhatalom valójában az Asszad- rezsim túlélésére játszik. Részben a gazdasági érdekeltség miatt. De még ennél is fontosabb a líbiai precedens elkerülése: tehát annak megakadályozása, hogy a nemzetközi közösség hatékony döntéseket hozzon egy diktatúra ellen. Ehhez az ideológiai „töltet” a nemzeti önrendelkezés elvének a hangoztatása. A kínai internetezők persze azt a kérdést is felvetik: tényleg egy nemzet szuverenitását védi Oroszország és Kína vagy netán csak egy demokratikus legitimációval nem rendelkező hatalmi elit érdekeit. (RFI)