Szőlőtermelő gazdálkodók, borászok regisztrálni kénytelenek a fajtákat és a nedűket, mivel megszületett egy ezt előíró bírósági döntés Dél-Afrikában. Csupán az adminisztrációs kötelezettségről azonban jó tudni, hogy sem a szőlő, sem a bor ettől még nem kapja meg a védjeggyel védett termékeknek járó oltalmat – derül ki a DBlive minapi beszámolójából. Megfelelő mintaoltalom – védjegy – nélkül a borász nem tudja megakadályozni a borszőlő eladását, ha az más területről származik, de az elnevezésben nincs különbség. A dél-afrikai jeles borászatok számára tehát vitatéma marad a kategóriák közötti differenciák hiánya, például a Western Cape gazdák két területi egysége között csak egy kilométer a távolság, miközben mindkét térség terjeszkedi kíván és több borszőlőt akar értékesíteni. Nem csoda, hogy éppen itt mentek bíróságra a szőlőművelők és a borászok: az előbbiek Zonquasdrift Szőlőbirtokként, az utóbbiak – védelmet is kínáló védjeggyel rendelkezve – Zonquasdrift Estates borként jelennek meg a piacon, pontosabban a pincészet flaskái a szupermarketek polcain. A két érdekelt közül az utóbbi, azaz a borászat a hírnevét, a goodwill-jét jogi eszközökkel is óvni igyekszik. Egy nyilatkozó iparjogvédelmi szakember ezért is tartja üdvösnek, hogy mind a két fél – tehát a szőlőtermelő is – hasonlóan ne csak regisztráltassa a fajtáit, hanem védjegyoltalmat is szerezzen rájuk. Az is igaz ugyanakkor, hogy a kisebb borászatoknak is érdemes lesz a védjegylajstromot bejegyeztetni és jogi eszközökkel is óvni a termékeiket.