Tűzimádó zarándokok az iráni hegyekben
Perzsia ősi vallásának hívei gyűltek össze a hét végén az egész világból Teherántól 600 kilométerre dél-keletre, a hegyek között. Zaratusztra követői egy hercegnő emlékére imádkoztak, aki a 7. században elmenekült az arab invázió elől. Ez a világ egyik legkisebb vallási közössége: összesen 200 ezren lehetnek, szétszórva a világban. Közéjük tartozott a Queen frontembere, Freddie Mercury is. Aki Faruk Bulszara néven született Zanzibárban, párszi családban.
Csak Csak. Így hívják azt a helyet Iránban, ahol Nikbanoura, hitük hősnőjére emlékeztek annak az ősi perzsa vallásnak a hívei, amelyet mazdaizmusnak vagy zoroasztrianizmusnak hívnak. Az első elnevezést istenéről, Ahura Mazdáról, a másodikat pedig Zaratusztráról (Zoroaszterről), a vallásalapító prófétáról kapta. A világon talán a legrégebbi egyistenhit ez, jóval a judaizmus, a kereszténység vagy az iszlám előtt keletkezett. Azt vallja: a világ a gonosz és a jó harcának színtere, az embert Isten szabad akarattal ruházta fel, így maga választja meg, hogy hova áll. De hogy a pokolba vagy a menyországba jut-e, az a döntésén múlik. Zaratusztra szerint a világnak egy tűzözön vet véget, amelyből csak Ahura Mazda hívei menekülnek meg: nekik aztán új világot teremt az egy és örök isten. A templomokban ezért szent tűz lobog, és nincs istentisztelet: a hívők csak imádkozni járnak oda.
Nos, ezt a 3 ezer éves vallást védte Nikbanoura, amikor az arabok támadása elől éppen Csak Csakba menekült. Ott imádkozott a segítségért. És láss csodát: a hegy megnyílt, és befogadta a hercegnőt. Aki a perzsa Szaszanida birodalom utolsó királyának legkisebb lánya volt. Apja királyságának az arab hódítás vetett véget 651-ben. A hegy gyomrában van most a szentély: egy barlangban, amelynek mennyezetéről forrásvíz csöpög. A hívők szerint a hegy siratja a hercegnőt. Mellette fa áll, azt mondják, Nikbanou botjából nőtt ki. A hely pedig a csöpögő víz hangjáról kapta a nevét. Csepp csepp. Csak csak.
“Azért gyűltünk itt össze, hogy emlékezzünk Nikbanoura és ünnepeljük mély perzsa gyökereinket” – mondta a fehérbe, a tisztaság színébe öltözött pap, Ardesir Khorsidian. Sok zarándok töltötte az éjszakát a hegy lábánál felállított pavilonokban. A családok szőnyegeken ülve piknikeztek, a gyerekek körülöttük játszottak.
Darius Tirandazi, egy Amerikában élő iráni a 22 éves lányát, Nadiát is magával hozta: hogy ott gyakorolhassa a hitet, ahol az született. “Meg akart tudni mindent a vallásról, ezért jöttünk ide. Hogy megmutassuk neki a templomot, és lehetősége legyen találkozni más zoroasztriánusokkal, megérteni a kultúránkat és az értékeinket” – mondta az apa az AP hírügynökségnek.
A zoroasztriánusok nagy része külföldön él: még az arab hódítás elől menekültek el, főként Indiába. Ahol pársziknak hívják őket. Akik Iránban maradtak, azok közül sok ezren hagyták el országot az előző elnök. Ahmadinezsad idején. De Rohani elnök főtanácsadója azt mondja: a kivándorlás tavaly óta megállt, sőt, elkezdett visszafordulni. “Figyelünk a kívánságaikra, és megpróbálunk jogi megoldást találni a követeléseikre”. Így például támogatják, hogy nemzetközi zoroasztriánus hírügynökség alakuljon Iránban.
Eszfandiar Ekhtiari, az iráni parlament egyetlen zoroasztriánus törvényhozója azt mondja az AP amerikai hírügynökségnek, hogy hittársaitól magas állásokat tagadtak meg a vallásuk miatt. “Valóban tárgyalunk a kormánnyal arról, hogy megoldást találjunk bizonyos aggályainkra, de ugyanakkor szabadságot élvezünk: gyakorolhatjuk a vallásunkat, a szokásainkat. Ekhtiari arra hívja fel a külföldön élő zoroasztriánusokat, hogy térjenek haza, csatlakozzanak az Iránban lévő 25 ezres közösséghez. “Gyertek vissza a hazátokba, tárt karokkal várunk benneteket”.