A legújabb dokumentumcsere újév napján zajlott le. Ez a tájékoztatás kétségtelenül stabilizáló elem a két ország viszonyában, de nem merő „pacifizmusról” van szó. Hanem főként kölcsönös biztonsági megfontolásokról. Konkrétan arról, hogy egy esetleges konfliktus esetén még véletlenül se támadják egymás nukleáris létesítményeit, mert az beláthatatlan eszkalációhoz vezetne. India és Pakisztán már régóta rendelkezik bevethető atomfegyverrel. 1947-es függetlenné válásuk óta a két dél-ázsiai állam már három háborút vívott. 2002-ben, amikor pakisztáni terroristák megtámadták az indiai parlamentet, kis híján kitört a negyedik háború. De mintha a nukleáris fegyver léte, a kölcsönös fenyegetettség józanságra intené mindkét felet. Sőt az elmúlt évben, legalábbis a korábbiakhoz képest, szinte szívélyessé vált a viszony. Eltörölték a kétoldalú kereskedelmet akadályozó külön adókat és vámokat, gyakoribbá váltak a miniszteri szintű találkozók. És most, amikor a bizalmatlanság jelei érzékelhetők az amerikai-pakisztáni viszonyban, az iszlamabadi kormány igyekszik csökkenteni az ellenfelek számát. Persze Pakisztán most is Indiát tekinti fő ellenfélnek, és ez mindaddig így is lesz, míg a szélsőséges muzulmánok és hinduk kölcsönös gyűlölködése nem szűnik meg. Erre rövid ávon kicsi az esély, de mindkét kormány igyekszik féken tartani a saját szélsőségeseit és a racionalitás elemeit is beépíteni a kétoldalú viszonyba. (RFI)