Az amerikai szaktekintély szerint a mai Kína a nyolcvanas évek végi Japánhoz, illetve a 2007-es Egyesült Államokhoz hasonlítható. A Nobel-díjas közgazdász a New York Times hasábjain publikált írásában elsősorban az ingatlan piaci helyzetet tartja problematikusnak. Sőt, szerinte Kína esetében is „ingatlan lufiról” beszélhetünk. Márpedig ez előbb-utóbb kidurran. De van még egy másik ketyegő „durranó szerkezet” Kínában: az állami irányítás minden szintjét behálózó korrupció. Ennek egyébként számtalan kívülről is jól látható jele van. Telekspekulációk, mutyizós ingatlan ügyletek, amelyek egyike pl. nemrég tömeges tiltakozó mozgalmat generált egy dél-kínai településen. Ez nyilvánosságra került, de az esetek nagy részét sikerül eltussolni. Bár a hatóságok néha az elrettentés eszközét is alkalmazzák: szinte naponta olvashatunk korrupciós ügyekben hozott halálos ítéletekről. De Paul Krugman szavait látszik alátámasztani a mindenható kínai kommunista párt egyik vezető, belbiztonsági káderének minapi üzenete is: eszerint új stratégiát kell kidolgozni a szociális konfliktusok kezelésére. A Nobel-díjas amerikai szerző összegzése szerint az a Kína, amely ma még a világgazdaság motorja, holnap súlyos problémák forrása, akár egy újabb világméretű válság kirobbanója lehet. Krugman úgy véli, hogy a kínai adatok nem mindig a valóságon alapulnak. De már a hivatalos statisztikák is vészcsengőként működnek, hiszen a növekedés erős lassulását jelzik. Mostanában az eurókrízissel, az amerikai gazdaság gondjaival vagyunk elfoglalva, de nem árt felkészülni arra a lehetőségre, hogy Kína is válságba kerülhet – olvasható Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász elemzésében.(RFI, New York Times )