E háttér ismeretében nagy figyelmet keltett a pakisztáni miniszterelnök nyilatkozata, amelyben egy összeesküvés veszélyeiről beszél. De még mielőtt bárki azt hihetné, hogy a konspirálók netán a tábornoki karban keresendők, leszögezi: a pakisztáni hadsereg tiszteli az alkotmányt és a civil vezetés ellenőrzése alatt áll. Ez formailag akár még igaz is lehet. De: december elején váratlanul Dubaiba távozott az ország államfője. Zardari elnök, a hivatalos indoklás szerint szívpanaszok miatt szorult gyógykezelésre. De távozása pillanatában azonnal hírek kaptak szárnyra lemondásáról. Korábban ugyanis egy bizalmas diplomáciai jegyzékben tanácsot kért az Egyesült Államoktól arra nézve, hogyan fékezhetné meg a mind befolyásosabb katonai vezetést. A titkos emlékeztető azonban nyilvánosságra került és „memogate” néven hatalmas botrány kerekedett az ügyből. Végül az elnök helyett a washingtoni nagykövet vitte el a balhét és lemondott. Zardari elnök időközben hazatért, de karacsi házában pihen, egyelőre távol iszlamabadi hivatalától. Az ellenzék a legfelső bíróságot kérte a jegyzék ügy, a „memogate” kivizsgálására és a testület akár az elnök felelősségét is megállapíthatja. Közben az igazi főszereplő, a vezérkar csak hallgat és figyel. És ez, a talán vihar előtti csend, nagyon idegesíti Gilani kormányfőt. Elvben csak 2013-ban lennének a legközelebbi választások, de hogy a jelenlegi civil vezetés addig kitart, arra kevesen mernének nagy tétben fogadni. Gilani kormányfőt az mindenképpen vigasztalhatja, hogy az a 45 hónap, amit a miniszterelnöki székben eltöltött, máris pakisztáni rekord.(AFP)