10 évvel ezelőtt ugyanitt jöttek össze a nemzetközi közösség képviselői és masszív gazdasági, politikai támogatást ígértek Afganisztánnak. Aztán a tényleges gazdasági, pénzügyi segítség igencsak akadozott és akadozik ma is. Az is kiderült, hogy az Egyesült Államok és a NATO katonai jelenléte nem tartható fenn a végtelenségig. A kivonulásnak már van dátuma: 2014 után az afgán hadseregnek és rendfenntartó erőknek kell garantálniuk a biztonságot, a külföldiek jelenléte tanácsadókra korlátozódik. A jövőt illetően kulcsfontosságú lenne a kapcsolatkeresés a tálibokkal. Ők ezúttal sincsenek a tárgyalóasztalnál, ebben nincs újdonság. Váratlan negatív fejlemény viszont Pakisztán távol maradása. Iszlamabad a múlt heti NATO melléfogás elleni tiltakozásképpen mondta le részvételét. Múlt vasárnap a szövetség helikopterei tévedésből pakisztáni állásokat támadtak, 24 katona halálát okozva. Azóta a NATO és az Egyesült Államok is bocsánatot kért, Karzaj afgán elnök személyesen próbálta rábírni pakisztáni kollégáját a részvételre, de Iszlamabad hajthatatlan maradt. Márpedig a szomszédos ország több szempontból is kulcsszereplő Afganisztán jövőjének alakulásában. Pakisztánban is sok millió pastu él, márpedig ez az afganisztáni többségi, államalkotó etnikum. Ráadásul a tálibok túlnyomó többsége is pastu. A pakisztáni katonai vezetésben ma is vannak olyanok, akik a tálibokat támogatják. Az Afganisztánba vezető szárazföldi utak jelentős részét Pakisztán ellenőrzi. Most például a NATO támadás miatt elrendelt útzárlat miatt kamionok százai vesztegelnek a két ország határán. Tehát nem a legjobb előjelekkel kezdődik a bonni konferencia, bár az is igaz, hogy az Afganisztánban történtekre valójában eddig sem tudtak igazi hatást gyakorolni a nemzetközi tanácskozások. (RFI)