A világ legtöbb országa irigyelve figyeli a kínai gazdasági mutatókat, pl. a legutóbbi negyedév 9, 1 százalékos növekedési arányát. De Kínában inkább azt veszik észre, hogy a növekedés üteme folyamatosan csökken. Sőt több fontos feldolgozó ipari ágazatban már tényleges visszaesés is tapasztalható. A kínai export első számú felvevő piaca, az Európai Unió súlyos válsággal küszködik és nem rózsásak az amerikai kilátások sem. A külgazdasági környezet változásának pedig máris vannak nagyon konkrét, negatív hatásai Kínában. Az utóbbi hetekben több nagy sztrájk is volt. Sanghajban például azért, mert egy szingapúri tulajdonban lévő elektronikai cég létszám leépítést jelentett be. A dél-kínai Sen-Csenben pedig azért, mert az ottani termelési kapacitás egy részét egy kevésbé fejlett és ezért olcsóbb munkabérű kínai régióba akarják áttelepíteni. Vagyis Kínán belül is van már „delokalizáció. Látva a valós konfliktusokat a kínai kommunista párt belbiztonságért felelős tagja meghúzta a vészcsengőt. „Ki kell alakítanunk a társadalmi konfliktusok menedzselési szisztémáját, amely illeszkedik a szocialista piacgazdasági modellhez” – mondta Csu Jong-kang a politikai bizottság tagja, hozzátéve, hogy „innovatív” megközelítésre van szükség. Példaként részben rendőri, részben szociálpolitikai eszközöket említett. A jobb menedzseléshez szerinte hozzátartozna az internet fokozott ellenőrzése és a munkanélküliség negatívumait enyhítő biztosítási szisztéma is. Ez azt jelzi, hogy a kínai vezetők egyszerre gondolkodnak a konfliktuskezelés klasszikus „szocialista”, vagyis erőszakos módszereiben és valódi szociálpolitikai eszközökben is. Kérdés, hogy hosszú távon melyik szemlélet kerekedik felül…BBC