A zenészek azt mondják: az egymilliós Tbiliszinél heavy-metal barátabb helyet nem találhatnának a konzervatív térségben. A Dél-Kaukázus kétségkívül legliberálisabb országaként Grúzia már régóta könnyen elérhető célpontnak számít azok számára, akik el akarnak menekülni az iráni korlátozások elől.
A zenekar frontembere, Merazs azt mondja: kétszer volt börtönben. Először 18 évesen, a személyes stílusa és a metálzene miatt. Másodszor már ütötték is. A gitáros, Abtin Divan most kapott menedékjogot Németországban. Ő arról beszél, hogy a metált és a rockot sátánistának, iszlámellenesnek tartják Iránban, a hatóságok szerint Isten elítéli az ilyen zenét. Így aztán bennünket is sátánistáknak bélyegeztek, és azt mondták: el kell hagynunk az országot – mondja.
Anahid, az énekesnő arról beszél, hogy Iránban nagy gondba kerül az a nő, aki énekel, akár pop-, akár rockzenét. “A családom ki is tagadott. Azt mondták, úgy kéne élnem, mint bármelyik más lánynak, egyetemre kéne járnom, aztán férjhez mennem, gyerekeket szülnöm. De én nem ezt akartam. Híres akartam lenni, üvölteni akartam, el akartam mondani a problémáimat másoknak. Amikor metált éneklő pasikat hallgattam, úgy akartam énekelni, mint ők. Próbálgattam, próbálgattam, és egy évbe telt, amíg üvölteni tudtam.
2011-ben aztán elhagyták a városukat, Meshadot, Teheránba mentek, onnét meg Örményországba, Jerevánba menekültek. “Amikor ott járkáltam az utcákon, mindenki kinevetett, lekopaszozott, azt hitték, náci vagyok” – mondja Anahid, aki a fél fején néha nullás géppel megy végig. Abtin Divan hozzáteszi: ha Örményországban pasiként hosszú a hajad, halott vagy. Kigúnyolnak az utcán. Azt mondják, meleg vagy.
Grúziában viszont nagy a szabadság – folytatja Merazs. Tbilisziben ő és Anahid helyi rockerekkel lógnak és lépnek fel. De nem utazhatnak külföldre, és félnek visszamenni Iránba, hogy vízumokat kérjenek. Pedig szeretnének fesztiválokon fellépni.
De egyelőre Grúziában maradnak. Amelynek régi kapcsolatai vannak Iránnal, az ország egyes részei valaha perzsa irányítás alatt álltak, és a perzsa kulturális hatás (például a nyelvben vagy az irodalomban) mindmáig érezhető.
Ugyanakkor a buzgón ortodox keresztény Grúziában sokan gyanakodva figyelik az irániak áradatát. Tavaly be is vezették a vízumkötelezettséget velük szemben. De a Masters of Persia tagjai azt mondják: csak toleranciával találkoztak, és szívélyes vendégszeretettel.
{youtube}7oJJiRB0wc4{/youtube}