Amint Vlagyimir Putyin befejezte a kínai körútját, Hszi Csin-ping kínai államfő azonnal a Közel-Keletre utazott, ahol részt vett az éves Kína-Arab Együttműködési Fórumon (CACF). A fő téma a gazdaság volt. A tárgyalásokat 1+2+3 formulának nevezték el: ez az energetikai együttműködést; építkezéseket és közös befektetéseket; nukleáris technológiai kooperációt, új energiaforrások kutatását és a közös űrprogramokat jelenti. Peking szerint felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek egy szabadkereskedelmi övezetet hoznának létre Kína és az Öböl Menti Együttműködési Tanács között,amint már régóta szeretnének a Perzsa-öböl menti arab monarchiák megvalósítani. A fórumon meglepő módon szóba került a politika is. Hszi Csin-ping kijelentette, hogy Peking támogatja az izraeli-palesztin béketárgyalásokat és a független Palesztin állam létrehozását Kelet-Jeruzsálem fővárossal.
Az Egyesült Államok 2011 óta visszaszorulóban van a közel-keleti és az észak-afrikai régióból, s nemcsak geopolitikai szempontból: Kína lett a térség legnagyobb befektetője, Peking már tavaly megelőzte Washingtont. A CACF-ot 10 évvel ezelőtt hozták létre, azóta folyamatosak a találkozók. Elképesztő eredményeket sikerült elérni a kínai-arab kapcsolatokban: 2013-ban az arab országok és Kína kereskedelmi volumene elérte a 250 milliárd dollárt, volt olyan év is, amikor 30 százalékkal emelkedett a két régió közötti kereskedelem nagysága. A kínai olajimport is jelentősen megnövekedett, a kezdeti 4 millió tonnáról 133 millió tonnára.
Nemcsak az energiaszektorban jelentősek a kínai befektetések, hanem gyakorlatilag az összes dimenzióban. 2003-ban a közös befektetések értéke még a 2,5 milliárd dollárt sem érte el, de ma már 30 milliárd dollárhoz közelít. A kínai közvetlen tőkebefektetések (FDI) 17 millió dollárról 2 milliárd dollárra emelkedtek. Ebben az évben pedig újabb 27 százalékos növekedést jósolnak a közös befektetések területén.
Az előrejelzések szerint az ázsiai piac egyre fontosabb lesz a GCC tagállamok számára, mint a nyugati országoké. 1995-ben a GCC exportjában az EU, USA és Japán aránya még 51 százalékot tett ki. 2012-ben már alig érte el a 25%-ot. Ma a teljes GCC kivitel kétharmada csak az ázsiai piacokra irányul. A GCC döntő többségben energiahordozókat – kőolaj és a cseppfolyós földgáz (LNG)- exportál Ázsiába, gyakorlatilag ez teszi ki a teljes kivitel 83 százalékát. A legtöbb szénhidrogént Kínába, Indiába és Japánba exportálják.
Az importoldalon is hasonló a helyzet. 1995-ben a GCC teljes behozatalának csaknem a kétharmada a fejlett világból származott. Viszont 2012-ben a nyugati országok aránya a GCC importjában már 40 százalék volt, miközben az ázsiai országok aránya jelentősen megnövekedett: 26%-ról 59%-ra. Az alábbi kördiagram szemlélteti a GCC kereskedelmének jövőbeli alakulását.
A GCC tagállamok közül elsősorban az Egyesült Arab Emírségek lett Kína legfontosabb kereskedelmi és befektetési partnere. A kereskedelmi volumenük 138 milliárd dollárt tett ki, s ez pedig majdnem 20 százalékos növekedést jelent 2012-höz képest. Ezenfelül Kína egyre többet importál Dubajból, tavaly 130 milliárd dollár értékben hozatott be dubaji árukat. Rohamosan növekszik a kínai beruházások száma is.Csak 2013-ban körülbelül 1000 kínai befektető érkezett Dubajba és 1,3 milliárd dirhamnyi (körülbelül 80 milliárd forintnyi) összeget költöttek a város fejlesztésére, lakóépületek építésére és munkahelyek létesítésére.