Egy most elkészült jelentés igen komor képet fest Kanada jövőjéről a kutatás és fejlesztés terén. A kanadai kormányok minden erejükkel a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedésre koncentrálnak. Adókedvezményekkel és különféle üzleti konstrukciókkal a kisvállalkozásokat támogatják és a családok helyzetét igyekeznek megkönnyíteni. És eközben valamit szem elől tévesztettek.
A Szervezet a Gazdasági Együttműködésért és Fejlesztését elnevezésű intézet készített átfogó jelentést Kanada technológiai és tudományos politikájáról. És nem igen tetszett nekik, amit láttak.
Ha folytatják az elmúlt időben követett politikájukat, akkor tartósan kiesnek az első 10-ból, akik a legtöbbet költik erre a területre. Ha majd ránézünk a listára, kik az új szereplők, nem fogunk különösebben meglepődni. Az agresszív innovációs politikát folytató nemzetek hagyták le Kanadát.
Világszinten jelenleg a 12. helyre elég az Ottawa által vezetett tudományos politika. Ez karcsú eredmény, nem lehetnek rá büszkék, pláne nem akkor, ha a tendenciákat nézzük. 2012-ben 21,8 milliárd dollárt fektettek ebbe a területbe, ami majdnem egymilliárddal kevesebb, mint 2004-ben volt. Azért erről elsőre is elég határozottan ki lehet jelenteni, hogy nem a megfelelő irány.
Négy ország, akik eredményesebben, hatékonyabban szervezték meg a kiadásaikat a kutatás és fejlesztés területén, mind átugrották Kanadát a rangsorban. Ez a négy ország –Oroszország, India, Tajvan és Brazília- más listákon is „bizonyította” már elkötelezettségét a terület iránt. Tajvan például 2002-ben még igencsak hátul kullogott Kanada mögött. Hát most már nem. Az elmúlt évben 3 milliárd dollárral többet költöttek K+F-re, mint a nála területben és népességben is sokkal nagyobb, és mindig is a fejlett nyugathoz tartozó Kanadának sikerült.
De amitől igen megalapozott lehet a kutatók félelme, azok a kirajzolódó folyamatok. Az irányok és arányok rosszak és gyengék. Az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent a GDP arányos költése az országnak, és mostanra ledolgozták ezt 1,69 %-ra, ami jelentősen elmarad az OECD 2,4%-os átlagától. Ha igazán sötéten akarjuk látnia valóságot, akkor azt is láthatjuk, hogy tavaly 20 olyan ország volt a világon, ami méreteihez képest jóval nagyobb arányban fordított pénzt a kutatásra.
A K+F versenyt, nem különösebben nagy meglepetésre Dél-Korea nyeri. Ezzel az országgal Kanada már megkötötte a maga szabadversenyes megállapodását, ami egy új nyomás alá helyezte a kanadai vállalatokat. Nem lehet ugyanis nem szembenézni azzal a ténnyel, hogy a fejlesztés területén milyen markáns a különbség a két ország vállalatainak hozzáállása között.
A leginkább figyelemre méltó ország, és nem most fogunk meglepődni, Kína. Előrejelzések szerint 2019-re meg fogja előzni a jelenlegi első Egyesült Államokat, és a világ legnagyobb fejlesztője lehet.
És még egy kétes dicsőség, amit összehozott magának Kanada. Ő az egyetlen ország, aki többet költ más országok technológiájának megvásárlására, mint amennyit a világ vásárol tőlük. További aggodalmakra ad okot az a szerkezeti defektus, hogy az összes figyelmeztetés ellenére is kiábrándítóan keveset fektetnek a magánszektor K+F területére.
Kanada 2007-ben alkotta meg az utolsó tudományos és technológiai stratégiáját. Ebben természetesen minden szépet és jót ígért Stephen Harper akkori miniszterelnök. De pár év alatt gyakorlatilag totális zsákutcát hoztak össze. Ugyanakkor a megoldás viszonylag egyszerű. Többet és máshogy kell költeni. Ez nem bonyolult, viszont a végrehajtása nehéz.