Sok szociológiai, pszichológiai és gazdasági kutatást publikáltak az elmúlt években arról, hogy az ember általános közérzetét hogyan befolyásolja a pénz. Mindenki hallotta már a „pénz nem boldogít” közhelyet, sokkal többször, mint azt szerette volna. A legtöbben úgy gondolják, ez a szegények mottója, akik meg akarják nyugtatni magukat, hogy szerény anyagi helyzetük ellenére lehetnek ugyanolyan – vagy sokkal boldogabbak, mint pénzesebb társaik. A legfrissebb amerikai kutatások újabb, mélyebb igazságokra is rávilágítanak.
Általános igazság, hogy nem a rendelkezésre álló pénz mennyisége határozza meg boldogságunk mértéket, hanem az, hogyan és mire költjük el. Aki adakozik, az általában lényegesen boldogabb, mint aki csak magára áldoz. Az „önző rétegből” viszont azok kapnak több értéket a pénzükért, akik azt maradandó élményekre költik, nem pedig vagyontárgyakra.
A San Francisco Állami Egyetem pszichológiai docense, prof. Ryan Howell kutatásai próbálták megfejteni a talányt, hogy miért ragaszkodunk a kézzel fogható javak megvásárlásához ahelyett, hogy életre szóló tapasztalatokba fektetnénk a rendelkezésre álló tőkét. A prof. nemrégiben kiadott tanulmányának eredménye azt mutatja, hogy az emberek sokkal nagyobb értéket tulajdonítanak a maradandó és kézzel fogható dolgoknak, hiszen egy nyaralás vagy koncert gyorsan véget ér, de egy új autó évekig kiszolgálja tulajdonosát. Az is kiderült, hogy visszagondolva teljesen ellentétes véleményen vannak a tesztalanyok. A múltban bekövetkezett élményekről lelkesebben beszéltek, mint például arról a pillanatról, amikor megvásároltak egy új ruhadarabot, számítógépet, TV-t, vagy autót.
Thomas Gilovich a Cornell Egyetem pszichológia professzor szintén hasonló eredményekről számolt be. Szerinte az emberek racionálisan próbálják felmérni egy adott dolog értékét. „Oké, tisztában vagyok vele, hogy az anyagi lehetőségeim korlátozottak, ezért két lehetőségem van: vagy megveszek valamilyen használati tárgyat, vagy elmegyek valahova nyaralni. Ha az első lehetőséget választom, vagyis megveszem, amire vágyom, az legalább megmarad.” –így hangzik a leggyakoribb eszmefuttatás. Rövidtávon logikusnak tűnik az érvelés, de az ember jellemvonásai közé tartozik, hogy alkalmazkodik a birtokolt javakhoz. Ahogy telik az idő, úgy értékeljük egyre kevésbé a dolgainkat és egy idő után természetesnek vesszük jelenlétüket. Ezért nem állja meg a helyét a kijelentés, hogy a pénz képes minket boldoggá tenni, hiszen az átmeneti emelkedett állapot általában idővel alábbhagy, majd teljesen meg is szűnik.
Gilovich kutatásai alapján azért is jobb a nem-fizikai javakat választani, mert az is alapvető emberi jellemvonás, hogy másokhoz hasonlítgatjuk értékeinket. Csak képzeljük el a szituációt, hogy veszünk egy olyan autót, amire már régóta vágytunk és a szomszéd is megteszi ugyanezt. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy kedves szomszédunk lényegesen olcsóbban jutott hozzá az adott gépkocsihoz, sőt ő még ülésfűtést és digitális légkondicionálót is kapott mellé. Már nem is örülünk annyira a frissen vásárolt gépnek ,ugye? Ezzel szemben, ha két ember egy emlékezetes nyaralásról beszél, sokkal nehezebb egymáséhoz hasonlítani őket, hiszen mindkettőnek egyéni élményei vannak.
A másik vizsgálati szempont az egyének várakozása. Míg egy vagyontárgy megvásárlása előtt inkább a türelmetlenség jellemző, addig egy nyaralás előtt a várakozás és a készülődés pozitív élményéről számoltak be a kísérletben résztvevők.
Sonja Lyubomirksy a Kaliforniai Egyetem professzora megállapította, hogy az emberek jellemzően könnyen és gyorsan hozzászoknak az életükben végbement változásokhoz, főleg ha azok pozitívak. Amagasabb fizetés elérésénél egy darabig lelkesedünk, majd jobb életet építünk magunknak, drágább házba költözünk, és ezáltal még többre vágyunk majd. Könnyen belekerülünk az úgynevezett „hedonista mókuskerékbe”.
Egy másik tézis nem csak a megszerezni kívánt értékekre vonatkozik, hanem azokra is, amiket már birtoklunk. Vegyünk példának egy festményt, ami már évek óta a konyhánkban lóg és egy idő után már tudomást sem veszünk róla. Ha viszont kicseréljük egy másik képpel, ami eddig a hálószobában volt, szinte biztos, hogy sokkal jobban fogjuk értékelni mindkét képet. Kutatások bizonyítják, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a tulajdonunkban lévő tárgyaknak, ha időlegesen megválunk tőlük. Ez nem csak a tárgyakra, hanem a rendelkezésre álló pénzre is igaz, ebből adódik, hogy az adakozó kedvű egyének általában lényegesen boldogabbak, mint azok, akik sajnálják másoktól a segítséget.
Konklúzióként az anyagi biztonság és a tartozások témáját feszegetik a szakértők. A képlet teljesen egyszerű: ha többet költesz, mint amennyid van, boldogtalan leszel. Ha tartozol valakinek, az negatív hatással van a hangulatodra, ha viszont elég félretett pénzed van, hogy bármilyen váratlan eseményt kezelni tudj, akkor egyértelműen sokkal felszabadultabb életet élhetsz. Nem kell 8 diploma ahhoz, hogy erre rájöjjenek az emberek, mégis a kapzsiság és az egyre több és nagyobb anyagi javak utáni vágy hajtja a hitelpiacot. Ha hitelből próbálsz magadnak életre szóló élményeket vásárolni, a rövid öröm után biztos, hogy lelohad a kedved, ha jön a fizetési felszólítás.