Az összehasonlítás nem egyszerű, hiszen első esetben egy tömeggyilkos rendszer fejéről volt szó – akit Nagy-Britannia teljes jogi hatalmával élve megvédett a felelősségrevonástól – a második esetben pedig egy kisstílű szexuális bűnöző ügyéről folyik a vita. Ágyúval verébre – gondolják, akik nem tudják, hogy a Wikileaks éppen a brit kormány afganisztáni és iraki ügyeiről is elejtett néhány dokumentumot. S ennek nem örültek Londonban sem. Azt, hogy az Assange-ügynek politikai háttere lenne, azt Londonban felháborodottan visszautasítják. Marad tehát egy ausztrál állampolgárságú erőszakoskodó esete a nemzetközi jogrenddel.
London ugyanis olyan szexuális bűntettek – zaklatás – miatt adná ki Svédországnak Assanget, amely még a vádemelési szakaszba sem érkezett. Komoly gondok adódtak ugyanis a bizonyítással. Röviden: nincs bizonyíték, hiszen az állítólagos megtámadott véleményével szemben az elkövető tagadása áll.
Nagy-Britannia késznek mutatkozik az egész eddig érvényes nemzetközi jogrendet felrúgni, – beláthatatlan károkat okozva ezzel a példaértékű tettel a diplomáciai testületeket védő nemzetközi megállapodásoknak – hogy egy ilyen jelentéktelen, és még nem bizonyított ügyben erőszakkal behatoljon egy szuverén állam londoni külképviseletére.
Az ügyben azonban szerepel még egy személy, amely vörös posztóként hat a londoni külügyek intézőire. Amikor 1998. október 17-én Pinochet tábornokot letartóztatták Londonban, egy spanyol ügyvéd letartóztatási parancsának engedelmeskedtek. Baltasar Garzón (foto) spanyol ügyvéd nem ismeretlen szereplője a nemzetközi életnek: ő akkor Pinochetet vádolta meg azzal, hogy 1973 és 1990 között chilei rendszerében spanyol állampolgárokat kínoztak halálra, öltek meg, illetve tüntettek el. Bár a tett bizonyított volt, Garzón erőfeszítései mindössze a kellemetlenkedés szintjéig jutottak el.
Most, 14 évvel később Baltasar Garzón újra szereplője a britteket is érintő kiadatási ügynek, de most mint Julian Assange feltételezett szexuális kalandor védője. Garzón sem éppen a kedvence bizonyos meghatározó köröknek: nem véletlen, hogy a lakóhelyük sértetlenségéért küzdő indián csoportok is nem egyszer őt kérik meg védőjüknek. Az 56 éves spanyol ügyvéd az emberi jogok érvényesítésének bajnokaként ismert, de hírnevét a Pinochet elleni letartóztatási parancs kiadásával alapozta meg.
Pinochet ügye más volt – mondják Londonban. S ez így igaz – jogi szempontból teljesen más: amikor Garzón megvádolta, Pinochet 88 éves volt és védői diplomáciai védettségére hivatkoztak, valamint arra, hogy csak az 1988. december 8. utáni bűntettekért vonható felelősségre – Nagy-Britannia ekkor ratifikálta azt a törvényt, mely szerint a külföldön elkövetett bűnök a szigetországban is annak számítanak. A huzavona 16 hónapig tartott – Pinochet Londonban háziőrizetben volt. Védői szerint Nagy-Britannia csak az 1988 utáni tettekért vonhatná felelősségre, de mivel a tábornok 1990-ben távozott a hatalomból, a bűntetteket pedig korábban követték el, így jogi szempontból vétlen. A másik ok egészségi állapota volt: közelgő halálára hivatkozva engedték haza Chilébe 2000. januárjában – utána még 6 évet élt és 91 évesen halt meg. 17 éves uralma alatt több mint 3000 embert végeztetett ki – többségében fiatalokat.
Az eset tehát – Assange anyjának hasonlata ellenére – más, de ha valaki mégis törvényszerűségeket vélne felfedezni, az a véletlen műve.
Szimpátiatüntetés Londonban Ecuador külképviselete előtt:
