Az argentin diktatúra idején a politikai foglyok újszülöttjeit vagy egészen kiskorú gyermekeit a katonai junta örökbe adta olyan családoknak, akik lojálisak voltak a rendszerhez. Ezek a gyermekek “új” családokban nőttek fel, nem tudtak eredeti származásukról.
Mivel sok gyermeknek még élnek a nagyszülei, vagy a vér szerinti szülei, az anyák és a nagymamák összefogtak: elkezdték felkutatni azokat az egykori csecsemőket, akiket ők vagy gyermekeik hoztak a világra a börtönökben. Így került sor arra, hogy sok család újra találkozhatott elveszettnek hitt hozzátartozójával.
A most azonosított fiú egy orvos családjában nőtt fel. Szüleit – Hugo Alberto Castrót és Ana Rubelt – 1977-ben hurcolták el, a kisfiú a börtönben született, és még azelőtt örökbe adták, hogy a szüleit megölték volna.
Az anyák és a nagymamák először 35 éve gyűltek össze az elnöki palota, a Casa Rosada előtt a Plaza de Mayo-n, és azóta minden csütörtök délután felvonulnak, követelve, hogy visszakaphassák eltűnt gyermekeiket. Az egymást követő argentin katonai diktatúrák 30 ezer embert tüntettek el az évek során, többségükben fiatalokat. Az eddig ismert adatok szerint ezek a rezsim kínzókamráiban vagy a gyors és rögtönzött kivégzéseken lelték halálukat. Sokukat megkínozva, élve dobtak le katonai repülőgépekről, helikopterekről az óceánba.
A Május tér nagymamáinak mozgalma az alapítás óta sok mindenen keresztül ment: tagjait üldözték, bebörtönözték, diszkreditálták, nevetségessé tették és pénzéhes ,,segítők” kihasználták a mozgalmukat. Mégis, ez az egyedülálló civil szerveződés világszerte ismertté vált és a jó érzésű emberekben tiszteletet ébreszt ma is.