A 42 éves rendező pályája kezdeteire visszatekintve elmesélte, hogy gyerekkorában egy elismert argentin művésznél tanult rajzolni, majd az helyezte el első rajzait is az újságban, amelynek munkatársa volt. Animációs rendezői diplomája megszerzése után is dolgozott illusztrátorként, de hangsúlyozta, hogy azért elsősorban mindig az animációs munkára koncentrál, művészi érdeklődéséhez és stílusához közelálló feladatokat választ.
Zaramella kitért arra, hogy független filmesként nehéz Argentínában dolgozni, mert nincs intézményes támogatása az animációs filmeknek. Örömmel említette ugyanakkor, hogy az argentin nemzeti filmintézet az argentin rövid animációk nemzetközi filmfesztiválokon elért sikerei nyomán úgy határozott, hogy jövő évtől támogató programot indít az animációs kisfilmek számára. Az első pályázaton még nem tud részt venni, de tervezi, hogy később ő is indulni fog.
Pályája kezdetén mindent maga csinált: ő írta a forgatókönyvet, rendezte be a helyszínt, készítette az animációt. Első filmjei gyurma-animációk voltak, otthonában, egy kis szobában készültek. “Aztán egyre több embert ismertem meg a szakmából, és lassan átadtam egyes feladatokat. Szeretek másokkal dolgozni, mert az elképzeléseik továbblendítik a munkát és új utakat is mutatnak az alkotásban” – idézte fel.
Évek óta már megszokott stábjával dolgozik. Velük készítette 2011-ben bemutatott, és azóta már 320 díjat nyert Luminaris című hatperces élőszereplős animációját is. A pixillációs (képkockánként rögzített, a szereplőknek groteszk mozgást kölcsönző) technikával forgatott Luminaris, amelynek hőse megpróbál változtatni a fény által irányított világon, a többi között az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon is nagy sikert aratott.
“Az ember mindig szereti az utolsó munkáját, de ha választani kell, a Lapsus című rajzfilm áll hozzám a legközelebb” – árulta el, azzal magyarázva választását, hogy animációs rendezőként az olyan alkotásokat kedveli, amelyek egy látványos ötletet nagyon egyszerű megoldással, szintetizálva valósítanak meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az olyan összetettebb munkái, mint a Luminaris vagy a Viaje a Marte (Utazás a Marsra) című, 2004-ben született 16 perces gyurmafilmje is nagyon fontosak a számára.
Zaramella számos technikát használ a rajzolt animációtól a gyurma-animáción keresztül a pixillációig. Véleménye szerint alapvetően mindig a téma határozza meg, hogy milyen stílust kíván, vagyis hogyan lehet a legvilágosabban megfogalmazni egy történetet. A rendező erre a 2007-ben bemutatott három és félperces fekete-fehér rajzanimációját, a Lapsust hozta fel példaként. Mint mesélte: a téma – egy kíváncsi apáca felfedezi az élet sötét oldalát – jó ideig foglalkoztatta, és ahogy a történet fejlődött, úgy vált egyre egyértelműbbé, hogy rajzanimációval kell megvalósítania.
A humor fontos része Zaramella filmjeinek. “A humorral meg lehet ragadni az emberek figyelmét. A legjobb módja, hogy az ember megnyerje a közönség bizalmát. Segít lebontani az alkotó és a nézők közötti falat, az előítéleteket. Ha az ember megnevetteti, akkor a maga oldalára állítja a közönséget. Humorral könnyebb olyan dolgokat is elfogadtatni, amelyek esetleg szemben állnak a nézők véleményével” – fejtette ki.
A rendező elmondta, hogy szerinte a latin-amerikai és az európai animációs trendekben sok a közös pont, például a történetmesélésben, és kétségtelen, hogy az európai animáció hatással van a latin-amerikai animációs művészekre, főleg a rövidfilmesekre. “Ez logikus is, hiszen Európában óriási hagyománya van az animációnak. Ugyanazokat az utakat követjük. Talán a körülményeink mégis inkább a kelet-európaiakhoz hasonlítanak. Nyugat-Európában, mondjuk Franciaországban könnyű finanszírozó forrást találni egy animációs filmhez, Latin-Amerikában viszont szinte lehetetlen” – tette hozzá.
Zaramella egyelőre nem gondolkodik egész estés filmben. Van ugyan kész terve a Viaje a Marte című rövid animációjának hosszú változatára, ám azt mindenképpen Argentínában szeretné leforgatni, ezért inkább vár a produkcióval, akár éveket is. “Ha sikerül megteremteni a finanszírozási feltételeket Argentínában ahhoz, hogy rövid filmeket tudjak készíteni, akkor továbbra is a kisfilmeknél maradok. Szeretem ez a formát, nagyobb alkotói szabadságot nyújt” – mondta terveiről.