,,Nincs DNS-mintám, de a testemen, a mellemen és a nemi szervemen jól láthatók ma is a csonkítások és borotvavágások nyomai. Pinochet pribékjei patkányokat dugtak a nemi szervünkbe, kutyával közösültettek. Aztán a katonák meztelenül az ágyhoz kötöztek és behozták az apjukat, a fivéreiket, és megerőszakoltattak velük…. Az is előfordult, hogy egy székhez kötöztek, és a katonák sorba álltak, hogy orálisan közösüljenek velem….”
A nők nevében Nieves Ayress nyilatkozott, aki 1974-ben, letartóztatásakor a szocialista párt 25 éves aktivistája volt, és sok minden megélt a börtönben. Amikor két évvel később szabadon engedték, el kellett hagynia az országot. Most 66 éves, és New Yorkban él. Hétfőn tett vallomást Mario Carrozának, aki a vádat képviseli Chilében, de még nem tudni, mikor kerül bírósági szakaszba az ügy.
Negyvenezerre teszik azok számát, akik megjárták Pinochet börtöneit és kínzókamráit, háromezer ember halt meg vagy tűnt el. Szexuális kinzásokat az eddigi adatok szerint 3399 nő szenvedett el. A foglyok elleni nemi erőszakot a jugoszláviai háború, 1993 óta ismeri el a nemzetközi jog háborús és emberiesség elleni bűnnek.
A négy chilei asszony azért is perli a chilei államot, mert a most is érvényben lévő büntető törvénykönyv szerint a politikai foglyok megkínzása és a nemi erőszak nem tartoznak a politikai bűntettek közé, és ezért enyhébb büntetéssel sújtandók.
Chile a héten írta alá a nemzetközi emberi jogi egyezményt, és ez ad lehetőséget az egykori chilei politikai foglyoknak, hogy jogi úton vonassák felelősségre azokat, akik a Pinochet korszakban bűnöket követtek el ellenük. A chilei börtönökben napi gyakorlat volt a nők elleni nemi erőszak, de emiatt szinte senkit sem vontak eddig felelősségre. Az áldozatok többsége szégyellte nyilvánosságra hozni a vele történteket, és ezeket a bűnöket a törvényhozás is enyhébben ítélte meg.