Jones vallási közösségét még az ötvenes években alakította Indianapolisban, egy, a társadalmi esélyegyenlőséget, a szegény afroamerikai lakosság felzárkóztatását hirdető, valamint, furcsa módon, egy esetleges nukleáris holokauszt ellen is oltalmat ígérő mozgalomként. A kezdeti nehézségek után Jones a Krisztus Követői közösség tagjainak beolvasztásával megszilárdította mozgalmát, és az Egyesült Államok hatóságainak folytonos beavatkozását elkerülendő a dél-amerikai Guyanában bérelt birtokot a szekta számára.
A Jonestown névre keresztelt kolóniát afféle földi paradicsomként reklámozó Jones és projektje hamarosan nagy népszerűségre tett szert, így a kezdeti, alig 50 fős kongregáció a mozgalom virágzásakor már több, mint 900 tagot számlált.
A Guyanába érkező híveket azonban sokkal inkább a földi pokol, semmint a paradicsom várta. A papíron a Népek Temploma Mezőgazdasági Projekt névre keresztelt kommuna valójában a józan eszét egyre inkább elvesztő Jones tiszteletes borzalmas társadalmi víziót megvalósító kísérleti teleppé változott.
A szektához csatlakozók számára kötelező volt minden vagyonukat az “ügynek” adományozni, sőt, sok esetben még a nyugdíj- megtakarításaikat is az őrült páterre ruházták át. Jonestown-ban a bentlakók reggel hattól este hatig csapnivaló élelmezés mellett, kvázi rabszolgaként művelték a földet, gyerekeiket, akiket naponta csak néhány órára láthattak, Jones tiszteletes nevelte. Miközben a dolgozók rizsen, esetleg babon tengődtek, Jones kitűnő minőségű import élelmiszereket fogyasztott, ágyasokat tartott, és igazi kiskirályként élt rabszolgái között.
A renitens bentlakókat rendszeresen drogokkal kábították el, a mindennapos prédikációk során pedig a tiszteletes a kapitalista világot mint minden rossz forrását, míg Kim Ir Szent vagy Sztálint mint követendő példát állította hívei elé.
Ahogy a paranoid tiszteletes egyre inkább elvesztette kapcsolatát a valósággal, kitalált árulóktól tartva különféle büntető programokat hirdetett, amelyek során a legkülönbözőbb kínzásoknak vetette alá azokat, akiket ügye ellenségének hitt. A kolónia fennállásának utolsó éveiben Jones úgynevezett “Fehér Éjszakákat” szervezett, ilyenkor hívei, mintegy bizonyítva hűségüket, olyan italokat fogyasztottak, amelyekről nem tudhatták, hogy vajon a szerzetes megmérgezte-e, vagy nem a felajánlott koktélt.
A néhány szökevény által kiszivárogtatott jonestowni kegyetlenkedésekről és tömeges öngyilkosság-gyakorlatokról szóló rémhírek nyomán a guyanai hatóságok több esetben is megpróbáltak behatolni a kolóniára, azonban Jones fegyveres őrsége ezt minden alkalommal meghiúsította.
Beszámoló a mészárlásról (Kép: Europress/AFP)
1978-ra, egy követő megyilkolása után Jonestown híre egészen Washingtonig jutott, ahol Leo Ryan képviselő úgy döntött, hogy személyesen vizsgálja meg a kolóniát és az ottani állapotokat. Miután a helyszínre érkezett, Ryant kedélyesen fogadták a helyiek, akárcsak Jones tiszteltes, aki boldogan sütkérezett a hőn szeretett spirituális vezető szerepében.
Az események másnap vettek tragikus fordulatot, amikor a távozó képviselőt kétségbeesett szektatagok rohanták meg, azért könyörögve, hogy Ryan menekítse ki őket az ördögi szerzetes és az egykor önként vállalt rabszolgaság jonestown-i poklából.
A 14 menekülni vágyó “lázadó” árulása rendkívül felbőszítette Jones-t és keményvonalas követőit, akik véres bosszút álltak a zárt világukat veszélyeztető hitszegőkön és a képviselő delegációján. A látogatókat 11 kilométerre fekvő Puerto Caituma repülőterére szállították, ahol Ryant, három újságírót és egy helyit nemes egyszerűséggel agyonlőttek, további kilencet pedig megsebesítettek.
Az amúgy is labilis elméjű Jones szerzetesen a mészárlás után teljesen eluralkodott az őrület. Híveit a kolónia főterére hívatta, majd pedig arra kényszerítette 912 követőjét, hogy ciánnal mérgezett italt fogyasszanak. Talán helyesebb a jonestown-i mészárlást tömeggyilkosságnak, és nem tömeges öngyilkosságnak nevezni, mivel az áldozatok jó része korántsem önszántából vetettek véget életének, hanem Jones parancsára ittak a méregből, sőt a szerzetesnek arra is volt gondja, hogy a gyereknek méreginjekciókkal ölje meg.
Az őrült tiszteletest közel ezer híve holttestének társaságában találták meg a túlélők vallomása nyomán a helyszínre érkező guyanai hatóságok. Halálát közvetlen közelről leadott fejlövés okozta, ami arra enged következtetni, hogy Jones, miután végzett követőivel, valószínűleg öngyilkos lett. A jonestown-i mészárlást alig néhányan élték túl, volt, aki a tömegtéboly láttán az őserdőbe menekült, mások a telepen kerestek menedéket, néhányaknak meg egyszerűen szerencséjük volt, mivel aznap a kolónia központjától távol dolgoztak.
A Nép Templomának két magas rangú vezetőjét Jones a vég kezdete előtt a georgtown-i szovjet nagykövetségre küldte, több, mint 500 000 dollárt tartalmazó bőröndökkel és egy utasításokat tartalmazó levéllel, amelyben a tiszteletes a szovjet kommunista pártra ruházta felekezete vagyonát.
A történettel hónapokig foglalkozott a sajtó, hiszen a jonestown-i mészárlás a történelem során a legtöbb amerikai állampolgár életét követelő ember okozta tragédia volt egészen 2001 szeptember 11-ig. A Gallup közvélemény-kutató intézet egy 1979-es felmérése szerint a megkérdezett észak-amerikaiak 98%-hallott a mészárlásról, ami Gallup történetében csak alig néhány eseményről mondható el.