A hangfelvétel tanúsága szerint Reagan az után kényszerült bocsánatot kérni a Vaslady-től, hogy az USA csapatai beavatkoztak a Közép-amerikai Kis-Antillákhoz tartozó Szél felőli szigetek csoportjában található, kétharmad Budapest területű egykori brit gyarmaton.
Az USA intervenciójára az után került sor, hogy Grenadán a hadsereg és a kormány – Washington által kommunistának tartott – szektorai megbuktatták Maurice Bishop forradalmár államfőt, a Reagan-adminisztráció pedig a szovjet-kubai behatolás előkészítéseként értékelte a kubai segítséggel épülő, nehéz katonai szállítógépek fogadására is alkalmas repülőteret.
A grenadai partraszállás után nem sokkal Reagan felhívta Thatchert, és töredelmesen bocsánatot kért azért, mert nem egyeztette előre a katonai akció megindítását a brit féllel. Aztán arról biztosította a brit kormányfőt, hogy ha rajta múlt volna, nem indít háborút Grenada ellen.
A hangfelvétel a történelem iránt érdeklődők számára igazi gyöngyszem, különleges élmény a kimért angol stílusban csevegő Thatcher és a hamísítatlan amerikai akcentussal magyarázkodó elnök csevegését hallgatni. Nem is beszélve azokról a kedves részletekről, amikor például Reagan azt magyarázza a miniszterelnök-asszonynak, hogy az invázió megkezdéséről, hajnali háromkor, pizsamában értesültek az éppen Georgiában nyaraló külügyminiszter társaságában.
“Erre igazán nem volt szükség, Ronald” – adott igazán filmbeillő választ a Vaslady az elnöknek, aki később azzal érvelt, hogy pusztán a műveletet megelőző titoktartási kötelezettség miatt nem értesítette szövetségesét korábban.
Ezt a magyarázatot, úgy tűnik, Thatcher elég meggyőzőnek találta, hiszen 1982-ben, a Falkland-szigetek visszafoglalására indított brit akciót is teljes titoktartás előzte meg. A brit miniszterelnök ezek után arról biztosította Reagant, hogy az Egyesült Királyság bízik az USA grenadai hadműveleteinek mielőbbi sikeres lezárulásában.
Thatcher végül azt is elmondta az elnöknek, hogy valójában a brit törvényhozásban, a grenadai intervenció nyomán várható parázs vitától tart a legjobban. Reagan barátságosan azt ajánlotta a hölgynek, hogy “falja fel élve” a renitens honatyákat, majd azt is az elnökasszony tudomására hozta, hogy 250 kubai katonát is fogságba ejtettek a karibi szigeten.
A többi már történelem. Az USA és a csatlós „Kelet-Karibi Véderő” elfoglalta a szigetet, amelyen a kubai “építőmunkások” egyébként jó darabig tartották állásaikat az amerikai tengerészgyalogosok ellen. Arról, hogy pontosan miért avatkozott be az USA Grenadán, mind a mai napig számos megcáfolatlan felvetés kering. Egyesek szerint például Reagan a Dominikai Közösség miniszterelnök-asszonyának kívánságára küldött csapatokat a szigetre.
A konflikus után Grenada lakói mára ismét a nyugati világ fő szerecsendió-ellátójaként élik békés életüket, amelyet csak néhány hurrikán pusztítása kavar fel évről évre.