A Zeneakadémián a világhírű Caracasi Ifjúsági Zenekar

Los Angeles, New York, London, a Salzburgi Ünnepi játékok és a világ más nagy hangversenytermei után kedden Budapesten a Zeneakadémián lép fel a világhírű Simón Bolívar Szimfonikus Zenekar, vagy ahogyan még ismerik, a Caracasi Ifjúsági Zenekar.

A Budapesten fellépő Caracasi Ifjúsági Zenekar a rendszer több mint harminc szimfonikus zenekara közül a legjelentősebbek egyike, vezetője, a harmincnégy éves Dietrich Paredes az El Sistema egyik nagy felfedezettje, éppúgy, mint Edicson Ruiz, aki kilencévesen még áruházak rakodójaként dolgozott, tizenhét éves korában azonban már a Berlini Filharmonikusok nagybőgőseként működött (a zenekar történetében ő a legfiatalabb nagybőgős).

A zenekar koncertjének első felében két mű hangzik el: a mexikói Silvestre Revueltas (1899–1940) népszerű zenekari darabja, az ősi energiákat megmozgató, kubai kígyóölési ceremóniát zenébe öntő Sensemayá (1938), valamint napjaink legfoglalkoztatottabb svéd kopmonistája, Rolf Martinsson I. nagybőgőversenye (2012), amit kifejezetten Ruiz számára írt át a szerző tavaly. A szünet után pedig Camille Saint-Saens monumentális, orgonát is alkalmazó III. szimfóniája szólal meg.

Venezuelában jelenleg közel négyszázezer gyerek tanul európai klasszikus zenét napi rendszerességgel. A José Antonio Abreu által 1975-ben létrehozott rendszer lényege a zenekari közösségben való részvétel és a szociális érzékenység: a gyerekek hangszerjátékot tanulnak és túlnyomó többségük rendkívül szegény családokból érkezik.

A megalakulása óta a városokat övező báriókból több, mint kétmillió venezuelai gyermek kapott kezébe hangszert és lehetőséget egy más, jobb életre. A fiatalok ugyanis nem csak zenészek lettek, hanem ügyvédek, tanárok, orvosok vagy köztisztviselők – életpályák, amelyek a hegyoldalra felkapaszkodott kunyhókból elérhetetlenek.

Az „El Sistema” (ahogyan Abreu Simón Bolívar Zenei Alapítványát nevezik) sikerének egyik titka, hogy nem számít, hány világhírű zenészt vagy karmester nevel. A lényeg a nevelés: a zenekar és a kórusok segítenek kifejleszteni a közösség és a szolidaritás érzését, a teljesítmény iránti igényt, az önbizalmat az életre. A programban való részvétel fegyver a szegénység és az egyenlőtlenség, az erőszak és a kábítószerek ellen.

A program csupán 11 gyerekkel indult egy helyi garázsban – ami össze sem hasonlítható azzal a képpel, amit 30 évvel később a fiatalok koncertjén a Royal Albert Hallban(2007 és 2012) láthattunk –s ezen az úton abbéli meggyőződése vitte végig a gyerekekkel együtt, hogy a társadalom megváltoztatható a zenén keresztül. – Már az első próbánkon biztos voltam ebben – mondta. Azt mondtam a zenekar első 11 tagjának, hogy egy hálózat létrehozásába kezdünk, amely végül a szegény családok gyermekeinek megmentésével zenei hatalommá fogja emelni Venezuelát.

Vagyis Maestro Abreu mindvégig tudta, hogy mit alkot és azzal mit képes elérni.
Az El Sistema (magyarul „A Rendszer”) elnevezése ellenére nem egy zeneoktatási „rendszer”, hanem egy olyan koncepció, ami a zenének a társadalomban betöltött funkcióját fogalmazza meg. Iskolák, zenekarok és kórusok óriási hálózata, amely mára már Venezuela 23 tartományára terjed ki, és minden a programban résztvevő gyermeken keresztül – a családot beleértve – legalább három felnőttet is elér.

A projektet az Amerikaközi Fejlesztési Bank, a venezuelai állam és az Andok Fejlesztési Társulat támogatja és folyamatosan felügyeli: ez az a költségvetési kiadás, amelyet egyetlen venezuelai kormány sem merne beszüntetni – mondják a helybéliek. Persze nem tudják, mire képesek kormányok. Abreu előrelátását dícséri, hogy a zenei program nem a kulturális alapból merít közpénzt, hanem a szociális kiadásokból – arra pedig most költenek Venezuelában.

Sikereik látványos példája volt 2012-es London Fesztivál megnyitó koncertje, amelyre Gustavo Dudamel, a Los Angeles-i Filharmonikusok 31 éves zenei igazgatója elhozta a „másik” zenekarát, a veneuelai Simon Bolivar Szimfónikus Zenekart és a skóciai Raploch-ban egy fergeteges koncerten kápráztatták el a közönséget. De nem csak Dudamel nőtt ki a báriók sűrűjéből: ott van Christian Vasquezt, a Stavanger Szimfonikus Zenekar 28 éves kinevezett igazgatója, vagy Diego Matheuzt, aki 27 évesen vette át a La Fenice-t, Velence legendás operaházát, illetve Edison Ruiz nagybőgős a Berlini Filharmonikusoktól érkezik Budapestre.

foto: Gustavo Dudamel getty images

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez