Ma ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a gyerekek beöltöznek maskarába és édességet kunyerálnak, egyes idősebbek hajmeresztő történeteket mesélnek – a közeli moziban pedig bömböl a ,,made in Hollywood” horror. Ez az angolszász hagyomány.
De Latin-Amerika más: ott sosem volt szükség semmiféle különleges alkalomra ahhoz, hogy hajmeresztő dolgokról beszéljünk.
Túlvilági jelenések, elrettentő rémképek, mutáns óriások és más természetfeletti rémes dolgok forognak közszájon – vagyis a szájhagyományok útján máig gyűrűznek az elődök rémségei, ez a világnak az a része, ahol szeretik a mesét, szeretik mesélni is, hallgatni is.
Íme néhány a ,,híres hirhedtségek” közül:
Miguel Ángel Asturias guatemalai író a Guatemalai legendák című könyvében sorra vesz többet is ezek közül a történetek közül. Ilyen például El Sombrerón ,,egy koccintásoktól és jókívánságoktól terhelt ünnepen egyszercsak elgurult egy kalap – gurult és pödült és amikor egy gyerek utána futott, a kalap megállt, felemelkedett és az apróság fejére ült: ez a démon kalapja volt, eltakarta a gyereket, szinte ránőtt a fejére. Ettől kezdve ebben a kalapban volt kénytelen járni-kelni…. Mint Astúrias meséli és ez a történet szinte minden itt élő faj – a szins bőrű, az indián, a fehér bőrű – legendavilágában megtalálható. Guatemlában ez egy szellem, amely valamikor valós alak volt, de a sorsa rosszra fordult. Beleszeretett egy lányba, akit elzártak előle és azóta kísért a világban, hogy megtalálja az utat szerelméhez: hatalmas kalapjában szerenádokat ad.
Ugyanez a figura létezik Kolumbiában is, de ott egy termetes úr, aki egy öszvéren közlekedik. Az öszvért két rettenetes fekete kutya kíséri – a legenda szerint El Sombrerón célja, hogy halálra ijessze a szoknyavadászokat.
Hasonló történet El Trauco története, aki Chilében ijesztgeti a lányokat. A csúnya kis torz figura a nyomába ered a fiatal, szép szűz lányoknak és jaj nekik, ha a keze közé kerülnek. Aki viszont az útjába kerül és ellenáll neki, az vagy azonnal, vagy egy éven belül meghal.
A leghíresebb a legendák közül a La Llorona.A legenda legélőbb változata Mexikóból ismert, ahol egy egy gyönyörű mesztic lány halálosan beleszeretett egy spanyol kapitányba – még a hódítás korában. De a kapitány elhagyta mndkét fiával együtt egy fiatal spanyol szépségért. Az elhagyott asszony bosszút esküdött és azzal a tőrrel, amelyet a kapitány ajándékozott neki, megölte a két gyereket – majd az életével fizetett a tettéért.
Hasonló a története a La Maliche-nek, aki egy rabszolganő volt, akit Hernan Cortésnek ajándékoztak és annyira hűséges volt gazdájához, hogy segítette a hódításaiban. Bárhogy is alakulnak ezek a történetek, mindeegyikben ott az elrettentés és a halál.
A venezuelai változata, a La Sayona pedig rájött, hogy a férje hűtlen hozzá: a bosszú hevében felgyújtotta azt a házat, amelyben a hűtlenek csecsemőjükkel tartózkodtak. Tette után elrohant az anyja házásba és egy machetével végzett vele. Miután még zsáos véres tettet követett el, arra ítéltetett, hogy az örökkévalóságig kísértsen és keresse a lehetőséget, hogy bosszút álljon a férfiakon.
A túlvilági, hatalmas méretű óriás monstrum állatok leghíresebbje El Chupacabras, aki Puerto Ricóban a legnépszerűbb és ahol hivatalos nyomzást is kezdtek a kézre kerítésére. A El Chupacabras, egy hatalmas állat, amely a legkülönbözőbb formákban jelenik meg. A legnépszerűbb történet egy háziasszonytól származik, aki látta és leírta, hogy milyen: olyan kenguru formájúnak látta, amelynek két éles agyara van é szárnyak nőttek a hátán. Összevissza vándorol és háziállatokat keres, hogy kiszívja a vérüket. Ezt a történetet táplálják azok az eseteket, amikor tetemeket találtak extrém körülmények között és nem tudták másként magyarázni a látottakat.
Argentínában az El Familiar ismert, aki nem más, mint a démon megtestesülése – egy rettenetes élőlény formájában: olyan, mint egy fej nélküli kutya vagy pedig egy szőrös kígyó. A házak környékén járkál, hogy napszámosokat vagy más egyedül lévő emberi léyeket találjon és jól lakjon velük. Ha sikerült neki valahol jól tratania magát, annak a háznak gyazdagságot hoz a holnap – mondják.
Bolíviában az El Tío kísért, aki a bányák lakója, félig ember, félig állat. Áldozatokra vár és ezektől az áldozatoktól függ, hogy hogyan viselkedik majd: jót tesz vagy a rontást hozza a veszélyes helyek dolgozóira…