A 68/8-as „Az USA által Kuba ellen foganatosított gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó feloldásának szükségességéről” hozott határozatot a világszervezet közgyűlésének 193 tagországa elsöprő többséggel, 188 szavazattal fogadta el. A határozat ellen voksolt az USA és Izrael, míg Palau, Mikronézia és a Marshall-szigetek tartózkodtak. A mostani a huszonharmadik alkalom, hogy az ENSZ a karibi sziget ellen 1960-ban, az USA által bevezetett blokád ellen szavazott, azonban a szervezet határozatai nem kötelező érvényű, így tiltakozás továbbra is csak jelzés értékű marad.
Az ENSZ első alkalommal 1992-ben szavazott a kubai embargó ellen, a gyakorlat pedig azóta afféle, minden évben ismétlődő rituálévá avanzsált. Míg az első ízben 59 igen és 3 nem szavazat mellett 71 ország tartózkodott és 46 nem is vett részt a szavazáson, addig az elmúlt évek során az embargót ellenző államok tábora lassan, de biztos egyhangú többséggé szilárdult, ami azt jelzi, hogy a nemzetközi közösség egyöntetűen ellenzi a blokádot.
„Kuba szuverenitását és az önrendelkezéshez való jogát a nemzetközi közösségnek feltételek nélkül tiszteletben kell tartania” – áll a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) keddi nyilatkozatában.
Az embargó feloldását támogatja továbbá a Mercosur is, amint azt a Dél-amerikai Közös Piac delegációjának egy argentin tagja mondta kifejtette: „Eljött az ideje az egyoldalúan bevezetett, sem legális, sem pedig morális érvekkel nem indokolható, a nemzetközi jogot nyíltan megsértő blokád feloldásának”.
Vitali Churkin orosz ENSZ-nagykövet sietett megjegyezni, hogy a Kuba elleni embargó fenntartása komolyan gátolja nemcsak a szigetország, de az egész Karib-térség fejlődését.
A most elfogadott határozatot Havanna terjesztette az ENSZ közgyűlése elé, amelyben azzal vádolja Washingtont, hogy a blokád 51 éve alatt az 1,126 billió dolláros kárt okozott a szigetországnak. A kubai külügyminiszter, Bruno Rodríguez a „kölcsönös tiszteleten” alapuló kapcsolatok kialakítására szólította fel az Obama-adminisztrációt.
Ronald Godard, az USA ENSZ-nagykövete elutasította a határozatot, mondván a kubai kormány az embargó ügyével palástolja saját elhibázott gazdaságpolitikáját.
Washington még a hidegháború alatt szakította meg diplomáciai kapcsolatait Kubával. A kezdeti, részleges embargót az után vezették be, hogy Fidel Castro államosította az észak-amerikai tulajdonban lévő cukornád- és ananászültetvények jó részét, valamint egy sor szintén észak-amerikai érdekeltségű vállalatot. A csaknem teljes gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi blokádot 1962 február 7-én John F. Kennedy elnök rendelte el, amely intézkedést a kubai rakétaválság nyomán tovább szigorítottak.
Az elmúlt években történtek kíséreltek Washington és Havanna kapcsolatainak részleges újraélesztésére – az USA például lazított a Kubába küldött valuta és az észak-amerikai állampolgárok beutazási korlátozásain. Mindezek ellenére azonban a floridai kubai disszidensek nyomására a blokád továbbra is az északi nagytestvér Kuba politikájának egy pillére marad, még akkor is, ha fennállásának több mint 50 éve alatt teljességgel hatástalannak bizonyult a Castro-rezsim megdöntésében.