Ha Dilma Roussef nyer, azt az előző időszakok bőkezű szociálpolitikájának köszönheti, annak, hogy az ő és elődje, Luiz Inacio Lula da Silva elnöksége alatt 50 millió szegény életszínvonala nőtt. De Roussef négy éve alatt csak éves átlagban 2 százalékos volt a növekedés. 2010-ben még 7,5 százalék volt, és összességében Lula négy százalékos éves átlagot tudott produkálni, de a növekedés lassulása már az ő elnöksége idején elkezdődött. Az infláció meg nőtt. Jelenleg 6,75 százalékos, az alapkamat 11 százalékon van, csökkent a beruházási kedv. Igaz a munkanélküliséget sikerült 5 százalékon tartani. A jelek szerint a brazil baloldali gazdasági program tartalékai kimerülőben vannak. Roussef is sejtetni engedte, hogy ha nyer, második periódusában már figyelne a vészjósló jelekre, vagyis a beruházásokat jobban ösztönző politikát folytatna.
Kérdés, hogy ezt össze tudná-e egyeztetni baloldali identitásával. Kihívója Aecio Neves egyértelműen a piaci realitásokat hangsúlyozza, csökkentené az eddig erőteljes állami beavatkozást, valódi autonómiát adna a központi banknak. De azt is ígéri, hogy nem nyúl az eddigi szociálpolitikához, például folytatná a bőkezű lakásépítési programot. Nála is az a kérdés, hogy képes lenne-e megtalálni a középutat az egymásnak ellentmondó célok között. Az biztos, hogy a 30 éves késében lévő brazíliai infrastruktúrába hatalmas pénzeket kell majd beruházni, ez ugyanis minden hosszabb távú fejlődés alapja. A gazdasági elemzők szerint bárki is nyer, a győzelmi ünnep után fájdalmas hétköznapok következnek… (Fotó: Getty Images)