A lajhár-nap alkalmából Bolívia nagyobb állatkertjeiben, rezervátumaiban és biológiai kutatóállomásain várták az érdeklődőket, akik testközelből ismerkedhettek meg az életüket lassított felvételként élő jószágokkal.
A lajhárok, a hangyászokhoz és a tatukhoz hasonlóan a földünkön legkorábban, körülbelül 60 millió évvel ezelőtt kifejlődött emlősök csoportjába tartoznak. Bolíviában a két- és a háromujjú lajhárok őshonosak, amelyek jellemzően magányos életet élnek Amazónia dzsungeljeiben.
A többnyire növényevő emlősök kitűnően alkalmazkodtak élőhelyükhöz, hosszú karmokban végződő megnyúlt karjuk és lábaik segítségével közlekednek faágakon lógva, ahol általában friss hajtásokat, rügyeket és leveleket fogyasztanak. Mivel kedvenc menüjük tápanyagokban és energiában is igen szegény, a lajhár emésztőrendszere rendkívül összetett és igen lassú, hogy megfelelően hasznosítsa a táplálékot.
A lajhár tehát nem lusta, hanem egyszerűen rendkívül energiatakarékos élőlény: a karmok, a lassú mozgás mind azt a célt szolgálják, hogy a jószág szervezete minél kevesebb kalóriát égessen el egységnyi idő alatt. Éppen ezért a lajhár közismerten lassan mozog, egyes biológusok szerint képes a szédítő, 250 méter per órás sebességre is, azonban a híres magyar Dél-Amerika kutató, Molnár Gábor szemtanúja volt egy példány „fejvesztett” menekülésének, amely során a szökevény 12 óra alatt kerek 3 métert haladt. Ha a szükség úgy hozza, a lajhárok jól úsznak, sőt, a vízben sokkal gyorsabban haladnak, mint a szárazföldön.
Külön érdekesség, hogy a háromujjú lajhár esetében a nagycsigolyák szokásos száma az evolúció alatt 7-ről 9-re emelkedett így függeszkedés közben az állat gyakorlatilag 360 fokban képes körbeforgatni apró fejét, amely egyébként egy kicsiny, alig barázdált agyat rejt. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy a lajhárok nem túl inteligens lények.
Az élete jó részét fejjel lefelé lógva töltő állat szőre is módosult a fizika törvényeihez, tudni illik a lajhár az egyetlen olyan emlős, amely bundájának száliránya a hasától a háta felé mutat. A spanyolul igen találóan a „perecoso”, azaz a „lusta” névre keresztelt jószág szőrzete afféle külön kis ökoszisztéma, mivel bundájukban különböző algák élnek, amelyekkel egy sor bogár és lepke táplálkozik. Ezek az algák egyébként gazdájuknak is jó szolgálatot tesznek, mivel a lajhár világos szőrét a környezetbe kiválóan beleolvadó sötétebb árnyalatokra színezik.
Mint sok más állat esetében, a lajhár egyik fő ellensége is sajnos az ember. Élőhelyének pusztításával, az erdőirtások és az intenzív mezőgazdaság térnyerésével párhuzamosan e nyugodt jószág egyre korlátozottabb területekre szorul vissza. A helyi biológusok és természetvédők éppen ezért tartják fontosnak, hogy a lakosság, leginkább pedig a fiatalok, sajátjukként tekintsenek és óvják a megadiverz bolíviai fauna eme különlegességeit.