Az új kifejezések között találunk néhány formabontó modernizmust, és jópár olyan kifejezést is, amelyeket már évek óta használ a köznyelv, azonban hivatalosan csak most kerültek be a több, mint félmilliárd ember által beszélt nyelv szókincsébe.
A szótár 2001-es kiadása óta, legalábbis a Real Academia szerint, nem kevesebb mint 5000 új szóval bővült a spanyol nyelv. Az újítások között szerepel a fonetikus ejtése után “tuit”, azaz, a “csiripelés” ismertebb nevén “tvít” – amely a népszerű mikroblogon, a Twitteren közzétett üzenet angolból honosított spanyol megfelelője.
Cervantes valószínűleg forogna a sírjában, ha tudná, hogy immár a “dron” kifejezést – tehát a pilóta nélküli repülőgép angol formáját – is használhatja a választékosan beszélő, modern spanyolajkú.
Jó példa gyorsan változó világunk, valamint a nyelvészet versenyfutására a “mileurista” szó jegyzékbe vétele. A “mileuirsta” kifejezés ugyanis a korai 2000-es években született, a többnyire középkorú munkásosztály azon tagjainak megnevezéseként, akik bár rendelkeztek munkahellyel, ezer euró körül alakuló bérükből csak afféle “diákéletet” engedhettek meg maguknak. A “mileuristák” fő jellemzője, hogy még harmincas éveikben is – esetleg több társukkal együtt – bérelt lakásokban élnek, és bár napi szükségleteiket fedezi bérük, komoly egzisztenciát csak nehezen tudnak építeni maguknak.
A sors fintora, hogy míg a 2008-as gazdasági válság előtt a “mileurista” a spanyol polgárság páriájának számított, ma már, a galoppozó munkanélküliségi mutatók mellett korántsem annyira megvetendő az ezer eurót kereső középkorú helyzete.
A RAE szótárában szintén helyet kapott az “amigovio”, amely speciális intim hatókörrel felruházott barátot jelöl és a “papichulo” is, amely a reggaeton- kultúrából szivárgott be a köznyelvbe, és sármos férfi egyedet jelent.
Az új szótárban olyan szavak jelenhetnek meg, amelyeket legalább három spanyolajkú országban használnak. A hivatásos nyelvújítók feladata egyébként nem egyszerű, mivel a hatalmas kiterjedésű spanyol nyelvterületen egészen apró különbségeken múlhat egy-egy szó jelentése.
Míg Bolíviában, Ecuadorban és Peruban például a “se pinchan ruedas” kiírás annyit tesz, hogy az adott műhelyben felfújják az ember gumiabroncsát, addig a spanyolajkúak döntő többsége számra a “pinchar” azaz, “kilyukaszt” szó azt jelenti, hogy leeresztik a kliens kerekét. Ilyen és ehhez hasonló lokális gyöngyszemekre millió példa akad.
Paraguayban például a “pendejo” fiatalt jelent, míg Bolíviában szeméremszőrzetet, és az is közismert, hogy még Spanyolországban nyugodtan mondhatjuk, hogy “coge el autobús”, addig Latin-Amerika jó részén e tanácsunkkal arra buzdítanánk emberünket, hogy egy autóbusszal fajtalankodjon. E sort pedig a végtelenségig lehetne folytatni.
A regionális különbségek ellenére a RAE szerint a spanyol nyelv az elmúlt években leginkább az amerikanizmusok és a technológiai vívmányok által életre hívott kifejezésekkel bővült.
Újabban már hivatalosan is lehet használni a “red social” – azaz “közösségi háló/média” szót, a “wifi”, sőt a “tuiteo, tuitear, bloquero, chat, SMS” , sőt az “USB” és a “hacker” szavakat sem húzhatják alá kérlelhetetlen piros tollukkal a dolgozatot javító nyelvtanárok. Ezek ugyanis immár mind Cervantes nyelvén, tehát kasztíliaiul vannak.