A hivatalos statisztikák szerint 2008 és 2012 között 700 000 spanyol állampolgár hagyta el az országot, külföldön keresve a boldogulást. A nemzeti statisztikai hivatal adatai szerint csak 2013-ban 545 890-en vándoroltak ki Spanyolországból, ám a szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy közülük csak 79 306 személy volt született spanyol állampolgár.
Ez azt jelenti, hogy a 90-es években az Ibériai-félszigeten jobb megélhetést kereső latin-amerikaiak jó része mára úgy látja, hogy a spanyol gazdaságot sújtó válságból rövid úton nem fog kilábalni az ország, sokan közülük ezért visszatértek hazájukba, ahol ma több lehetőség nyílik előttük, mint a stagnáló Európában.
A visszatérőket egy sor született spanyol is követte, akik kihasználva a közös nyelvi örökség nyújtotta könnyebbségeket, most Latin-Amerikában keresnek maguknak új hazát.
Az út a magasan képzett diplomások számára a legkevésbé rögös, hiszen a dinamikusan fejlődő latin-amerikai gazdaságokban nagy a kereslet a felsőfokú végzettséggel rendelkező európai szakemberek iránt.
Míg a Nemzetközi Valutalap becslései szerint a spanyol gazdaság alig 1,2%-os növekedést mutat majd 2014 végére, addig az európai bevándorlók által kedvelt Peru 5,5, Mexikó 3, Chile 3,6, Panama pedig 7,2%-os GDP-gyarapodással számolhat. A kedvező gazdasági mutatók mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy a latin-amerikai munkaerőpiac a gyors előrejutás és a relatíve alacsony megélhetési költség miatt is vonzó.
Latin-Amerikát tehát a spanyolok most szó szerint újra felfedezték, hiszen a gyarmati idők és a XIX.-XX. század nagy népvándorlási hullámai óta nem érkezett ennyi óvilágbeli a kontinensre. A Latin-Amerikában letelepedő spanyolok arról számolnak be, hogy annak ellenére, hogy az első években nem volt egyszerű megszokni új hazájukat, az “európai márkanév” bizony még mindig meglehetősen jól cseng a térségben, ami nagy könnyebbséget jelent.
“Jóval többet keresek Brazíliában, mint otthon és sokkal biztatóbbak a szakmai kilátásaim is, arról nem is beszélve, hogy itt minden megvan, ami Európában, és Latin-Amerika sajátos báját, életstílusát és ritmusát könnyű megszeretni” – mondja Javier García Ramos, aki 44 évesen kezdett új életet Sao Paulóban, és mint mondja, ez jelenleg élete legjobb döntésének bizonyult.